„I. Miksa német-római császár” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a link
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
a hibák javítása AWB
66. sor:
[[Fájl:Arms of Albert II and Frederick III of Habsbourg.svg|balra|55px]]
<!--[[Fájl:Frederick III and Eleanor of Portugal.jpg|bélyegkép|Szülei, III. Frigyes és Portugáliai Eleonóra]]--nem fér az infoboxtól-->
Miksa osztrák főherceg [[Bécsújhely]]en született 1459-ben. Édesapja a [[Habsburg-ház]]ból való [[III. Frigyes német-római császár]] (1415–1493) volt, [[Ausztria uralkodó hercegeinek és főhercegeinek listája|Ausztria uralkodó főhercege]], [[II. Ernő osztrák herceg|II. (Vas) Ernő]]nek (1377–1424), [[Belső-Ausztria]] uralkodó hercegének és [[Cymburgis mazóviai hercegnő]]nek (1394/97–1429) legidősebb fia.
 
Édesanyja az [[Avis-ház]]ból származó [[Portugáliai Eleonóra német-római császárné|Eleonóra portugál infánsnő]] (1434–1467) volt, [[Eduárd portugál király|Eduárd (Duarte) portugál király]] (1391–1438) és [[Aragóniai Eleonóra portugál királyné|Aragóniai Eleonóra infánsnő]] (1402–1445) királyné]] hatodik gyermeke.
87. sor:
Amikor [[1486]]-ban III. Frigyes német királlyá választatta Miksát, a Habsburgok által uralt területeket két irányból fenyegették: nyugatról a Bretagne birtokába jutó franciák, keleten a [[Bécs]]et és Bécsújhelyet is elfoglaló Hunyadi Mátyás. Miksa [[1490]]-ben unokatestvérétől, [[Zsigmond osztrák főherceg]]től megvásárolta [[Tirol]]t és [[Elő-Ausztria|Elő-Ausztriát]]. Mátyás halálát kihasználva 1490 őszén visszafoglalta Bécset, majd 1491-ben II. Ulászlóval megkötötte a [[Pozsonyi béke (1491)|pozsonyi békét]]. A béke értelmében Ulászló lett a magyar király, azzal a kikötéssel, hogy magtalan halála esetén Miksa és utódai öröklik a magyar trónt, Magyarország pedig feladta Mátyás ausztriai hódításait és hadikárpótlást fizetett.<ref>Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán: A Jagelló–Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490–1492) (Második közlemény). In: ''Századok'', CXLV. évf. (2011.) 2. sz. 293–347. o.</ref>
 
Miksa apjának [[1493]]-ban bekövetkezett halála után osztrák főherceg is lett, örökölte a többi Habsburg-birtokot, és egyesítette a Habsburg fennhatóság alatti területeket. Ugyanebben az évben feleségül vette [[Sforza Bianka Mária német-római császárné|Bianca Maria Sforzát]], [[Galeazzo Maria Sforza]] milánói herceg lányát. Miután nőül vette a hercegnőt, Miksa megpróbálta kiterjeszteni uralmát Itália egyes részeire is. A franciák azonban közbeavatkoztak, kirobbantva ezzel az úgynevezett [[Itáliai háború (1494–98)|itáliai háborúkat]]. Miksa a franciák ellenében csatlakozott a [[Szent Liga (1495)|Szent Ligához]]. Miksa elvesztette ugyan az első háborút, halála után azonban a Német–római Birodalom és a Habsburg Spanyolország végül is győzött Észak-Itáliában.
 
Miksa vezette [[1495]]-ben [[közfillér|a wormsi birodalmi gyűlést]], amely a birodalom reformjához vezetett, gyökeresen átalakítva a Német-római Birodalom alkotmányát.
 
A [[dornachi csata|dornachi csatát]] követő [[1499]]-es [[bázeli béke]] során Miksa rákényszerült, hogy tudomásul vegye a [[Svájci Konföderáció]] függetlenségét, amely ''de facto'' már addig is létezett.
108. sor:
 
== Halála és öröksége ==
Miksa a [[Felső-Ausztria|felső-ausztriai]] [[Wels]]ben halt meg 1519-ben. Utódja unokája, [[V. Károly német-római császár|V.&nbsp;Károly]], lett, mivel egyetlen, nagykorúságot megért törvényes fia, [[I. Fülöp kasztíliai király|„Szép” Fülöp főherceg]], Kasztília királya már [[1506]]-ban meghalt. Miksa császár sírja a bécsújhelyi várkastély (a mai [[Theresianum Katonai Akadémia]]) Szent György-kápolnájában található.
 
Támogatta a tudományokat és művészeteket, és humanistákkal vette körül magát. Az ő uralkodása idejére tehető a [[reneszánsz]] első virágzása Németországban.
 
Háborúkkal és házasságokkal minden irányba kiterjesztette a Habsburg-befolyást: Németalföld, Spanyolország, [[Cseh Királyság|Csehország]], [[Magyar Királyság|Magyarország]] ([[Habsburg–Jagelló házassági szerződés]]), Lengyelország és Itália. Ez évszázadokra meghatározta az európai történelmet.