„Carlo Collodi” változatai közötti eltérés

|halál helye=[[Firenze]]

'''Carlo LorenziniCollodi''', ismertebb írói álnevén:(született '''Carlo Collodi'Lorenzini'') ([[Firenze]], [[1826]]. [[november 24.]] – [[Firenze]], [[1890]]. [[október 26.]]) olasz író, újságíró, publicista, a [[Pinokkió kalandjai (könyv)|Pinokkió kalandjai]] című könyv szerzője.

1826. november 24-én született [[Firenze|Firenzében]]. Apja szakács, anyja szolgálólány volt. A szülők tíz gyermeke közül ő volt a legidősebb. Gyermekkora nagy részét [[Collodi]]ban töltötte, innen is vette írói álnevét.

Tanulmányait egyházi iskolában végezte, de az [[1848-as forradalmak]] hatására beállt önkéntesnek a hadseregbe, és ez véget vetett a papi hivatásának. 1848-ban Curtatone és Montanara mellett harcolt önkéntes csapatokban. Ugyan ebbenUgyanebben az évben kiadta [[Il Lampione]] nevűcímű politikai folyóiratát, amelyet viszont végül a cenzúra nyomására egy év múlva meg is szüntettek. Ez után másik lapot alapított [[La Scaramucci]] néven, aminek szerencsésebb pályája volt, és folyamatosan megjelenthetett. 1860-ban az Il Lampionét is kiadhatta újra. Az [[Olasz Királyság]] 1861. március 18-ai létrejötte után felhagyott a publicisztikai és a politikai tevékenységgel, s egy kis ideig a firenzei prefektúrán dolgozott, a színházi cenzori bizottság tagja volt. Közben megírt négy vígjátékot és két regényt is, de ezek nem arattak különösebb sikert. Az [[1870-es évek]] közepétől ismét témát és műfajt váltott, figyelmét és érdeklődését ettől kezdve a gyermekirodalom kötötte le. Eleinte a francia [[Charles Perrault]] meséit (Piroska és a farkas, Csipkerózsika, Csizmás Kandúr) fordította [[olasz nyelvrenyelv]]re, de egy idő után saját maga teremtette mesefiguráival kezdte elbűvölni közönségét. 1876-ban jelentek meg a [[Gianettino]], majd 1878-ban a [[Minuzzolo]] című kötetei, amelyek két vásott kis csibész életét, kalandjait elevenítették meg sok humorral és sok emberséggel.

1881-től a [[Giornale dei bambini]] című gyermekújság kezdte folytatásokban közölni a ''Storia di un burattino'' címmel (Egy bábu története) című művét, amelynek főhőse Pinokkió, egy életre kelt fabábu. [[Fájl:Pinocchio.jpg|thumb|200px|Pinokkió [[Eugenio Mazzanti]] illusztrációján]] A bábu sok kalandon átmegy, elszökik apjától„apjától”, Dzsepettótól, rablók kezére kerültkerül, bebörtönzik, iskolába megy, szamárrá változik, felfalja egy cetcápa és még sorolhatnánk. De végül megérti, hogy miért kell dolgozni, tanulni, hogy kell szeretni. A mű már az első részektől óriási siker volt, s hamar népszerűvé tette alkotóját, bár az egyház eleinte felemelte szavát a mese ellen, mondván a lázadás szellemét közvetíti a gyanútlan ifjú olvasók felé. 1883-ban könyv alakban is megjelent Pinokkió kalandjai címmel, [[Enrico Mazzanti]] illusztrációival. 1892-ben angolra is lefordították, s a fabábu története megkezdte világhódító útját (magyarul először 1907-ben jelent meg, Tuskó Matyiként). Minderről azonban már Collodi nem tudhatott, 1890. október 26-án szülővárosában, Firenzében meghalt. Testét a [[San Miniato al Monte templom]] mellett lévő temetőben helyezték örök nyugalomra.

* ''Tuskó Matyi kalandjai szárazon és vizen. Collodi "Pinocchió"-jaPinocchiója után''; átdolg. Radó Antal; Lampel, Bp., 1907

* ''Olasz nyelvi olvasmányok 1-4.'' / ''Letture italiane. Fiabe e racconti. Le avventure di Pinocchio. Ultime notizie...notizie…'' / ''Olasz olvasmányok. Olasz mesék és elbeszélések. Pinokkió kalandjai. Legfrissebb hírek...hírek…''; szerk., szövegvál., jegyz., szótár Móritz György; Tankönyvkiadó, Bp., 1984 ''(Idegen nyelvi kiskönyvtár)''