„A Nemzetközi Vöröskereszt és a Nemzetközi Vörös Félhold mozgalmak” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a korr |
a felesleges unicode karakter ki AWB |
||
57. sor:
[[1914]]. [[október 15.|október 15]]-én, nem sokkal a háború kitörése után, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága létrehozta a Nemzetközi Hadifogoly Ügynökséget, amely 1914 végén már körülbelül 1200 önkéntes segítségével működött. A háború végéig az ügynökségen mintegy 20 millió levél és üzenet, 1,9 millió csomag és mintegy 18 millió svájci frank haladt át, utóbbi az érintett államokban összegyűlt adományok összege volt. Ugyanakkor az is az ügynökség érdeme, hogy a harcoló felek mintegy 200.000 foglyot cseréltek ki egymás között a háború alatt, így hazasegítve a hadifoglyokat. Továbbá az ügynökségnek sikerült azonosítani kétmillió hadifoglyot, akiknek segítettek a családjukkal történő kapcsolatfelvételben.
Az egész háború alatt a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága figyelemmel kísérte a részt vevő feleket, hogy betartják-e az 1907-es genfi
=== A Nemzetközi Vöröskereszt a II. világháborúban ===
143. sor:
[[Kép:Flag of the Red Crystal.svg|150px|bélyegkép|jobb|A Vörös Kristály zászlaja]]
A Vörös Dávid-csillag körüli vita, illetve egy további semleges védelmi jelkép bevezetése igen égető kérdéssé vált a mozgalomban, erősödni látszott egy harmadik, nagyjából egységesen elfogadott jelkép javasolása. Ez a Vörös Kristály volt, ami a legnépszerűbb javaslatok közé tartozott. Kísérletek ugyan voltak más jelképek elfogadására, mint például [[Srí Lanka]] ([[1957]]) és [[India]] ([[1977]]) javaslata, akik a Vörös Horogkeresztet javasolták, vagy [[Kazahsztán]] és [[Eritrea]], akik használták is a javasolt Vöröskereszt és Vörös Félhold kombinációját, melyet megszűnéséig a [[Szovjetunió]] is használt. A genfi egyezményeket aláíró országok által elfogadható új védelmi szimbólum szükségességét mind a 192 aláíró ország belátta. A svájci kormány [[2005]]. december 5–6. között szervezett egy konferenciát, amely egyik fő témája az új szimbólum elfogadása volt. A harmadik protokoll nevű jegyzőkönyv ezt a harmadik szimbólumot volt hivatott bevezetni és a Genfi
A Vörös Kristály története szorosan összefonódik az [[izrael]]i törekvésekkel. Izrael [[1948]] óta szeretett volna csatlakozni a [[Nemzetközi Vöröskereszt]] szervezetéhez, és kérését minden évben megújította, de a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsága, az arab-muzulmán blokk országainak nyomása alatt rendszeresen visszautasította a tagsági kérelmet. [[2006]]. június 22-én a Nemzetközi Vöröskereszt (ICRC) bejelentette, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt és a Nemzetközi Vörös Félhold mozgalmak konferenciáján elfogadták a Vörös Kristályt, mint harmadik szimbólumot, és ugyanakkor elismerték a Palesztin Vörös Félhold szervezetet (PRCS) és az izraeli nemzeti szervezetet, a Magen David Adom-ot tagszervezetként. Ennek a két szervezetnek az elismerése nem volt problémamentes, ugyanis a palesztin nemzeti szervezet nem volt az alapokmány 5. cikkely, 2. bekezdés b) pontja szerinti „független állam területén létrehozott” szervezet, így Palesztina részéről nem volt meg teljesen a jogi feltétel sem, hogy aláírja a genfi egyezményeket, mely által elkötelezi magát azok betartására.
| |||