„Jesiva” változatai közötti eltérés

'''Jesiva''' (hébrül: ישיבה, szószerint., "űlés") a zsidó hagyomány szerint a [[Tóra]] tanulmányozásának intézménye. A Zsidó Tanulmányok Felsőoktatási Intézete, amely a zsidó általános iskola, a [[Talmud Tóra]] folytató intézménye. A jesivát generációkon keresztül használták fel a [[Szóbeli Tóra]] hagyományának és a "[[Bölcsek, áldott meg emlékeik]]"<ref>A Misna, Toszefta és Talmud korszak minden zsidó bölcsére utal a 250 i.e. - 625 i.sz. korszak között.</ref> mondásainakszavainak generációról generációra való átadására, valamint a tanulásra és az önálló memorizálásra.

A jesiva sok generáción keresztül szolgált mint a vallásos zsidóság központi intézménye. Ott döntöttek az évek során felmerült vallási kérdésekről és ott válaszoltak az ősi hagyományokban felmerült kétségekre., Ottott módosították a vallásból felmerült szabályzatokat is az egyéniség és a közösség tekintetében. A központi jesivák vezetői hosszú évszázatokon keresztül aaz egész zsidó nép vezetői voltak. Még a nagy vallásszabályzó kódexek írása után is mint a: Misneh Tóra, [[Maimonidész]], Arba Arim és [[Sulchán Áruch]], amelyek lehetővé tették a különálló rabbinikus státuszt, a jesivajesivák a Tóra világának középpontjában maradtmaradtak.

A jesivaJesiva (űlés) szó mint főnévként először csak a "Bölcsek" mondásaiban van említve. A babilóniai Talmud a jesivát mint a zsidó népet a történelem hajnalától kísérő állandó hely elvont fogalmának mutatja be és a jesivában történő tanulást már a Nemzet Patriarcháinak tulajdonítja: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, A Talmudés leírja a jesivában való tanulást és az előző nemzedék bölcsessége átadását a következő nemzedéknek, mint valamit ami mindig kísérte a héber illetve később a zsidó nemzetet.

A középkorban kiterjedt változások történtek a zsidó Tóra világbanvilágában. A [[Szefárdok|szefárd]] jesivák hanyatlása és a Tóra központok felemelkedése [[Askenázik|Askenázban]]<ref>Az ''askenáz'' kifejezés a középkori [[Héber nyelv|héberből]] származik és „[[Németország|Németországot]]” jelenti.</ref>, az Ashkenáz övezetben fennálló gondokkal és üldözésekkel párhuzamosan, a Tóra központok már nem voltak stabilok. Annak ellenére, hogy az askenázi jesivák magasjók színvonalon működtekvoltak, mint például a híres párizsi Izsák rabbié, ami bezáródott a talmudi könyvek leégetése miatt, vagy [[Bécsújhely|Wiener Neustadt]]<nowiki/>ban [[Ausztria|Ausztriában]], ezek a jesivák még nem rendelkeztek a szefárd jesivák státuszával. Ezen évszázadok során, ahogy a későbbi időszakok szerzői is leírták, a tizenéves kori tanulás regionális és nem formális volt. A szokás az volt, hogy minden fiú, amikor elérte a [[Bar-micvó|13-éves kor]]<nowiki/>t, állandó helyet kapott a városi [[Zsinagóga|zsinagógában]], és tanult egyedül, vagy barátokkal vagy az apja segítségével, ha az tudta tanítani. A gazdag és tiszteletreméltó közösségek tartottak maguknak jesivákat, amelyek nyilvánvalóan az idősebb fiúknak szóltak. A legtöbb esetben ezek a jesivák a helyi rabbik alá tartoztakstátusával.