„Honfoglalás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
3. sor:
Általános értelemben '''honfoglalásnak''' nevezzük azt a folyamatot, melynek során valamely nép egy kiválasztott területet birtokába vesz, abból a célból, hogy ott új hazát alapítson. Ennek megfelelően a [[magyar történelem]]ben honfoglalásnak nevezzük azt a folyamatot, melynek során a [[magyarok]] a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencét]] a birtokukba vették.
 
A nagy történelmi időtávlat és a viszonylag kevés írásos forrás miatt nehéz pontosan rekonstruálni a honfoglalás menetét és eseményeit. Két jelentősen eltérő fő elmélet létezik. A legelterjedtebb, hagyományos nézet szerint a magyarok egy lépcsőben szállták meg a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencét]]. A [[magyar törzsek|honfoglaló törzsek]] eszerint [[8951895]] táján telepedtek le a Kárpát-medence alföldi területein. Ekkoriban [[I. Szvatopluk morva fejedelem]] fiainak birodalma már széthullóban volt, ami megkönnyítette a dolgukat. [[902]]-re a Kárpát-medence egész területét irányításuk alá vonták, bár az állataik miatt főként az [[Alföld]], [[Mezőföld]], [[Kisalföld]], [[Csallóköz]] és [[Szerémség]] területein telepedtek le, ahol megfelelő minőségű legelők álltak rendelkezésre. E nézet szerint az itt lakó, főleg [[avarok|avar]] és [[Szláv népek|szláv]] eredetű népek nem éltek túl sűrűn a vidéken és pár emberöltő alatt beolvadtak az új jövevények törzseibe. Ha földművelésben nem is, állattartásban valószínűleg volt mit tanulniuk a magyaroktól, akik [[rideg állattartás|ridegtartással]], téli takarmányozás nélkül nevelték állataikat.
 
A másik jelentős elmélet [[László Gyula (történész)|László Gyula]] nevéhez fűződik. A [[kettős honfoglalás]] elmélete szerint a magyarság ősei két lépcsőben szállták meg a Kárpát-medencét. Az első szakasz [[670]] körül volt ([[griffes-indás kultúra]]), míg a második szakasz a jól ismert [[9. század]] végi bejövetel. Figyelemreméltó, hogy az itt lakó avarok és magyarok között harci cselekményre nem került sor, ami a két kultúra azonosságát vagy legalábbis nagyfokú hasonlóságát jelenti. László Gyula szerint az avarok és magyarok egymáshoz hasonló nyelven beszélhettek.<ref>László Gyula: A „kettős honfoglalás”.</ref>