„Magyarországi Tanácsköztársaság” változatai közötti eltérés

 

A [[Károlyi Mihály-kormány]] egyik döntése a katonaság szervezett leszerelése volt, így a Tanácsköztársaság a határokat egyre inkább fenyegető cseh, román, szerb és francia katonai alakulatokkal szemben jórészt elvesztette védekező képességét. Ebben a helyzetben került sor [[március 20.|március 20-án]] a [[Vix-jegyzék]] átadására, amelyet azonban a [[Berinkey-kormány]] sem elfogadni, sem visszautasítani nem volt hajlandó. A kommunista hatalomátvételt követően a békekonferencia Budapestre küldte tájékozódni [[Jan Christian Smuts]] brit tábornokot, aki [[április 4.|április 4-én]] egy kedvezőbb javaslatot tett, megígérve a [[gazdasági blokád]] feloldását, és Magyarország meghívását a béketárgyalásokra. De a kormányzótanács csak akkor fogadta volna el az új [[demarkációs vonal]]at, ha a megszálló csapatok nem avatkoznak bele az ország gazdasági és politikai viszonyaiba, valamint [[Szeged]]en és [[Arad (Románia)|Arad]]on visszaállítják a proletárdiktatúrát. Erre Smuts befejezte a tárgyalásokat és elutazott Budapestről. Ezt követően az [[Antant]] szabad kezet adott a szerb, francia, román, cseh intervenciónak. A franciák koncentrált támadás megindítását tervezték. A román haderő [[április 16.|április 16-án]] átlépte a demarkációs vonalat, és a hónap végére elérték a [[Tisza]] vonalát, a csehszlovákok pedig elfoglalták [[Sátoraljaújhely]]t, és folytatták az előrenyomulásukat [[Miskolc]], [[Eger]], és [[Salgótarján]] irányába.

A kormány kidolgozta a megszállt területek visszaszerzésének tervét, amely a bekerítés megszüntetését is eredményezhette volna. A FK intézkedései nyomán a 40 ezres [[Vörös Hadsereg (magyar)|Vörös Hadsereg]] 60 ezresre duzzadt, ám a román offenzívát megállítani nem tudta:

1919. [[május 1.|május 1-jére]] a Tiszántúl elveszett. A tanácsköztársaságnak a gyakorlatban esélye sem lett volna hatékony védekezésre abban az állapotban, amiben volt. A Monarchiától megörökölt csapatokat nem szervezték át megfelelően, sőt azok is ellenálltak annak, hogy a kommunistáknak szolgáljanak. Számos katona még újonc volt, s a régi tisztikar javarészét leszerelték, helyette a bolsevizmushoz lojális, de gyakorlatlan közkatonákat, valamint más, katonailag képzetlen egyéneket (munkásokat, parasztokat) neveztek ki tisztekké, akik képtelenek voltak irányítani az egyes alegységeket, egységeket és magát a hadsereget, szemben a jól szervezett, hadviselt ellenfelekkel.