„Finnugor nyelvrokonság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
3 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14) |
GéKI (vitalap | szerkesztései) |
||
1 358. sor:
==A finnugor nyelvrokonság és őshazaelmélet kritikái==
Az elmélet első bemutatása óta számos tudományos kritikán átesett, részleteit folyamatosan alakítják. Azonban az uráli/finnugor nyelvrokonság hirdetői több, mint másfél évszázadnyi tudományos kutatómunka ellenére sem tudnak felmutatni egységes, széles körben elfogadott elméletet sem a finnugor nyelvek leszármazási rendjét és annak időrendjét, sem az e nyelveket beszélő népek őstörténetét illetően, ami azt is jelenti, hogy a magyar nyelvnek az uráli nyelvek közt elfoglalt pontos helye is tisztázatlan.<ref>[[Ago Künnap|KÜNNAP, Ago]]: Possible Language Shifts in the Uralic Language Group http://www.ut.ee/Ural/kynnap/kpls.html {{Wayback|url=http://www.ut.ee/Ural/kynnap/kpls.html |date=20170312042255 }}</ref><ref>ZIMONYI István: A magyarság korai történetének sarokpontjai. Elméletek az újabb irodalom tükrében. 2012. http://real-d.mtak.hu/597/7/dc_500_12_doktori_mu.pdf</ref><ref name="Agostini">AGOSTINI, Paolo: LANGUAGE RECONSTRUCTION – APPLIED TO THE URALIC LANGUAGES. 1999. http://hrcak.srce.hr/file/161182</ref> Épp ezért nem véletlen, hogy az elképzeléseket és az alkalmazott módszertant is sok - gyakran igencsak megalapozott - kritika érte. Többen jelentkeztek alternatív nyelvrokonság-elméletekkel is. Ezek az elméletek kidolgozottságukban és tudományos színvonalukban jelentős eltéréseket mutatnak és olykor egymásnak is élesen ellentmondó állításokat tesznek.
1 388 ⟶ 1 389 sor:
A finnugor őshaza elméletével szembeni másik gyakori ellenvetés, hogy a [[magyar népi kultúra]], [[magyar mitológia]], [[magyar népmesék]], [[magyar népzene]], [[magyar népművészet]] elemeinek nagy része összeegyeztethetetlen a legtöbb finnugor népével.<ref>Lásd Falvay Károly: ''Nagyboldogasszony''; Vámos Ferenc: ''Kozmosz a magyar népmesékben''; Oláh Imre: ''Nimrud hagyomány''; Juhász Zoltán: ''A zene ősnyelve''; Lükő Gábor művei</ref>
== A tudományos kereteken kívüli viták: ==
A vita tudományos kereteken kívül is folyik, például [[Dúró Dóra]] parlamenti képviselő egy ízben az országgyűlésben is felszólalt a finnugor elmélet ellen.<ref>{{Cite web |url=http://durodora.jobbik.hu/d%C3%BAr%C3%B3_d%C3%B3ra_magyar_%C5%91st%C3%B6rt%C3%A9neti_kutat%C3%B3int%C3%A9zetr%C5%91l_%C3%A9s_julianus_bar%C3%A1t-programr%C3%B3l_-_vide%C3%B3val |title=Videó |accessdate=2013-02-27 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20130619092112/http://durodora.jobbik.hu/d%C3%BAr%C3%B3_d%C3%B3ra_magyar_%C5%91st%C3%B6rt%C3%A9neti_kutat%C3%B3int%C3%A9zetr%C5%91l_%C3%A9s_julianus_bar%C3%A1t-programr%C3%B3l_-_vide%C3%B3val |archivedate=2013-06-19 }}</ref>
A történelem azonban, nem egy régi, elavult dolog amelyet belepett a por. Kevés dolog tüzelheti fel olyannyira a kedélyeket mint a népek, - és azok nyelveinek, - származásáról szőtt elméletek. Ezen elméletek, mindig is a politika látóterében mozogva születtek.
„Az összehasonlító-történeti nyelvtudomány akkor alakult ki, mikor a természettudományban éppen virágjában volt a taxonómia. Ez a nyelvészet nemcsak egyszerű rokonsági viszonyba állítása volt a nyelveknek, hanem kezdettől fogva történeti értelmezés is, az evolúció elve tehát itt is érvényesült. Ez amúgy nem volt véletlen, hiszen az összehasonlító-történeti módszert a romantika korának történelmi érdeklődése szülte: a modern európai nemzetek kialakulásának szellemi izgalma igencsak megnövelte a kíváncsiságot a történelmi múlt, különösen az eredet kérdései iránt. Ősöket keresett akkor mindenki, lehetőleg minél jobb hírűeket, részben a nemzeti dicsőség öregbítése, részben meg „a – bolond fejjel az általa kivívhatónak vélt – »történelmi jog« bizonyítása” (Lükő 1991. 5) végett. (Ez a „bolondság” sajnos máig sem múlt el mindenütt, és nagy tehertétele nemcsak a történelem-, hanem a nyelvtudománynak is.)" <ref> Szilágyi N. Sándor: A szent mókus, avagy a módszer buktatói </ref>
A nemzeti nacionalizmusok kialakulásának időszakában, a politikusok is igen előszerzettel használták a nyelvtörténeti tényekből, kialakított eredet ideákat, és felhasználták a "nemzetállamiság" jogalapjának politikai kidolgozása során is.<ref> SZARKA László: A csehszlovák államalapítás
( História 1995-56) </ref>
:Tomáš Garrigue Masaryk:
:„A cseheknek történelmi joguk van a cseh tartományok (Csehország, Morvaország, Szilézia) önállóságára és joguk van az általuk teremtett állam függetlenségére. Azon kívül természetes és történelmi joguk az is, hogy magukhoz csatolják a magyarok által brutálisan elnyomott szlovákokat. … A magyarok kulturális tekintetben függőben voltak a szlovákoktól. A csehek és szlovákok egyesülése tehát legitim követelés.”
:Edvard Beneš:
:„Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán… a magyarok csakugyan ázsiaiak... a nem magyar nemzetiségek a civilizált Európában példa nélkül álló elnyomó politika áldozatai
"Masaryknak ugyanazért kellett Nagymorávia, amiért Werbőczinek a hunok és Attila: nemzetük területi igényeinek jogi megalapozásáért. <ref> https://www.nyest.hu/renhirek/megale-moravia-megale-mania </ref> Ezzel Klima még az egyenlőségjelet is kitette, a magyar eredetlegendák megfogalmazói, és a nemzeti nacionalista politikusok törekvései közé.
A fnnugrisztika már a kezdetektől erős kritikát fogalmaz meg a magyarság fennmaradt három krónikájában ( Gesta hungarorum ) foglalt eredetlegendákkal kapcsolatban is. Klima László így fogalmaz „már első krónikásaink is közvetlen politikai célok szerint formálták a magyarság eredetének történetét. A politikai szándék azóta is jelen van sok őstörténeti munkában”.<ref> Klima László : Magyar őstörténet – honnan, hová?</ref>
Ez azonban, sajnos csak azon finnugrista állítások sorát gyarapítja, amelyet igazán sem cáfolni, sem igazolni nem lehet, talán soha.
De a finnugristákat ( Hunfalvy Pált és Budenz Józsefet német anyanyelvű magyarnak nevezik ) is rendszeresen meggyanúsítják, ilyen valószínűleg soha nem igazolható állításokkal, például némi titkosszolgálati együttműködéssel is.
„Bár a Habsburgok nem igen foglalkoztak magyar eredetkutatással, Hunfalvy Pál szorosabb kapcsolatot ápolt az osztrák titkosrendőrséggel, mint az egy tudóstól elvárható lenne…” <ref> Bihari Dániel: Mi az, hogy finnugor - ( Szabados György nyomán) - 24.hu </ref>
A finnugrisztika történetének talán legismertebb momentuma az „ugor török háborúként” elhíresült közéleti vita, amelyet egyáltalán nem tudományos eszközökkel vívtak, és soha nem is zártak le, és még ma is meghatározza e tudományág körüli légkört.
Nem igen van persze ezen, mit csodálkozni, hisz a vita akkor indult, amikor a finnugrisztika születésének hajnalán Vámbéry Ármin, próbálkozott nézeteinek elfogadtatásával, és ezt az ítéletet kapta, (állítólagos barátjától) bírálójától.
„Esőt adál uram, de nincs köszönet benne! — mondhatnám e jelentésemet befejezvén, én is, ha visszatekintek a szóhasonlítások nagy halmazára, melyet Vámbéry úr, nem nagy gonddal és lelkiismeretességgel összehányva, „magyar és török-tatár szóegyezések" czime alatt a magyar nyelvész közönségnek nyújtott, mint feleletét azon kérdésre: hogy mi és mennyi törökség van a magyar nyelvben? Hogy e feleletnek, úgy amint ő azt adta, semmi hasznát nem vehetjük, azt a fentebbi birálati jelentésem, úgy hiszem, eléggé megmutatta.” <ref> Budenz József: Jelentés Vámbéry A. Magyar-Török szóegyezéseiről ( NyK. 10 : 128) </ref>
Úgy gondolom, hogy a 19.- század második felében, egy tudományos folyóiratban megjelenő bírálatban ennél sértőbb, megalázóbb kifejezéseket még nem igen lehetett használni. Budenz soha nem kért elnézést ezekért a sorokért, ezért a finnugristáknak kellene ezt megtenniük. Én úgy látom, hogy nem sok esély van rá, és elnézve a viták hevességét – még az egymás kölcsönös megértésére, is kevés remény mutatkozik.
Később Gombocz Zoltán is úgy fogalmaz, hogy Budenz „Jelentése” nem lehet tudományos értékű, mert azt annak „vitairat” – jellege azt nem teszi lehetővé. <ref>Gombocz Zoltán: Honfoglalás előtti török jövevényszavaink - MNYTK 7sz. -1 </ref> Pedig a finnugrisztika, ezt a „Jelentést” tekinti a tudományág megszületését jelentő „győzelemnek”.
A győzelmet azzal is szokás demonstrálni, hogy Vámbéry maga ismerte el vereségét, ez az elismerés azonban nagyon is kétséges, hisz önéletrajzában így fogalmaz:
"A küzdelem, melyet fanatikus ellenfeleim, sajnos, átvittek a személyeskedés terére is, eltartott jó sokáig, de ezúttal is bevált a régi diák közmondás: Philologi certant, tamen sub judice lis." <ref> Vámbéry Ármin: Küzdelmeim. IX. fejezet, 130.o. </ref>
A már idézett Szilágyi N Sándor pedig így fogalmaz ezzel kapcsolatban:
„ A magyar nyelvtörténetben igazán nem nehéz észrevenni, hogyan telepszik rá a rokonságelmélet és a családfa metafora a származáselméletre. A finnugor gyökér megkülönböztetett figyelemnek örvend, és mindent maga alá rendel, a magyar nyelv más nyelvekből származó elemei pedig – mint olyan zavaró tényezők, amelyek csorbát ejthetnek a rendszer különben olyan szép egyértelműségén – valahogy úgy tűnnek fel, mint amelyek netalán veszélyeztethetnék nyelvünk tiszta finnugorságát és a finnugor nyelvtudomány végső győzelmét. (Ezt a félelmet még az ugor–török háború idejéből örököltük, és nagyon belénk szorult.) Az elhíresedett ugor–török háború stílusa nagyon is emlékeztet nemcsak a hitvitázó disputákéra, hanem a középkori boszorkányüldözésére is.”
A "tudományos téren kívüli" viták részeként kell, hogy értékeljük - nem sorolhatjuk máshová - a hazai finnugrisztika mai napság legbefolyásosabb képviselőjének, Honti Lászlónak néhány megnyilvánulását is. Oly annyira hogy Honti László : A nyelvrokonságról – Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság című könyve apropójaként - egy „tisztességes fiatal finnugrista” is kénytelen volt elhatárolnia magát ezektől a nézetektől.
"A laikusok szemében (és általában is) sokat ronthat a könyv hitelességén a tekintélyelvűség, illetve egyes ismeretek megdönthetetlennek tekintése. A vitapartnerek, még ha a tudományon kívülről érkeztek is, és felkészültségük valóban erősen hiányos, joggal kérhetik ki maguknak az ilyen hangnemet. A semleges állásponton álló érdeklődők számára is sokkal meggyőzőbb és hitelesebb lenne, ha a tudomány képviselői ellenfeleik állításait szednék szét, nem pedig minősítenék őket. Ha egy-egy ilyen jellemzés jogosnak is mondható, halmozásuk ilyen mértéke semmiképpen sem indokolt, és visszatetszést kelt.
Úgy vélem, ez a kötet semmilyen szerepet nem játszhat a finnugorellenes elméletek visszaszorításában, sőt, könnyen támadási felületet nyújthat. A szakmának viszont nagy vesztesége, hogy mostantól kezdve nem mondhatjuk, hogy csak a finnugorellenes oldal gyalázkodik.”
<ref> http://renhirek.blogspot.hu/2010/07/placeborol-2.html </ref>
A Honti kötet megjelenése után, még egy közismert, és elismert finnugrista is kénytelen volt a "tudományos kereteken kívüli stílusban" megszólalni:
„A hagyományos uráli nyelvészet képviselői gyakran a kisajátított igazság trónjáról mondják el megsemmisítő véleményüket.” <ref> Pusztay János: Gyökereink - 2011 </ref>
A finnugrisztika tudományos téren kívüli vitái azonban nem csak magyar sajátosság. Kalevi Wiik finn nyelvész sem tud könyve bevezetőjében elmenni ezen a finnugrisztikára olyannyira jellemző ( azért más tudományágakban is megjelenő ) jelenség mellett:
"A finn tudomány legalábbis ami az eredetkutatásokat illeti, sajnálatosan egyoldalú, sok fiatal kutató inkább csendben visszahúzódik, mintsem új gondolatokkal, álljon elő. Magam szerencsére már abban a korban vagyok, hogy nem fogok többé állást keresni - sok fiatallal ellentétben - tehát nem kell attól félnem, hogy mit szólnak majd a finn tradicionalisták azon gondolataimhoz, amelyek a közeljövőben meg fogják változtatni a hagyományos felfogást, illetve a hagyományos tanok felépítményrendszerét." <ref> Kalevi Wiik: Az európai népek eredete - 4 ( Nap Kiadó: Kft - 2008 ) </ref>
==Jegyzetek==
| |||