„Batthyány Kázmér” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
bellink |
a Kötőjelek és egyebek |
||
75. sor:
== A reformmozgalom vezéralakja ==
A gróf németújvári [[Batthyány család]] sarja. Apja, gróf németújvári Batthyány Antal József ([[1762]]
A vele közel egykorú, a reformkorban és az 1848-as forradalomban szintén kiemelkedő szerepet játszó gróf [[Batthyány Lajos (miniszterelnök)|Batthyány Lajos]]sal meglehetősen távoli rokonságban állt: közös őseik szépapáik szülei, azaz mindkettejük hatodik fokú felmenői, gróf [[Batthyány Ádám (királyi kamarás)|Batthyány Ádám]] (1610–1659) és első felesége, Aurora Katharina von Formentini zu Talmein (1609–1653) voltak.
83. sor:
Az [[1844]]-ben megalakult [[Védegylet (reformkor)|Védegylet]]nek [[Kossuth Lajos]] igazgatója, Batthyány Kázmér pedig elnöke lett. [[1845]] szeptemberében a [[Vukovár]]–[[Fiume]]i Vasút Építésére Egyesült Társaság elnökévé választották.<ref name="plex"/> [[Jobbágy]]ai nagy részét [[örökváltság]] útján felszabadította. Birtokain óvodákat, iskolákat, [[Rohonc]]on gazdasági iskolát alapított. A Magyar Gazdasági Egyesületnél pályázatot hirdetett a [[mezőgazdaság]]i viszonyok átalakítását elősegítő tanulmányokra. Támogatta a tudományt és a művészeteket is. [[Nagy Károly (csillagász)|Nagy Károlynak]], gazdasági ügyei intézőjének javaslatára felajánlotta a [[Magyar Tudományos Akadémia|Magyar Tudós Társaságnak]] teljes rohonci és [[kisbér]]i könyvtárát. [[Vörösmarty Mihály]] anyagi támogatására évjáradékot juttatott. Nagy Károly az ő anyagi támogatásával építhette fel az [[1840-es évek]] közepén a [[Bicske]]i Csillagvizsgálót.
1846-47-ben szlavóniai birtokán bujtatta [[Táncsics
==Házassága==
89. sor:
== Szerepe az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] ==
[[1848]]. [[április 22.|április 22-étől]] [[Baranya vármegye]] főispánja, majd szeptember 17-én kormánybiztosa lett.<ref name="plex"/> Önkéntesként részt vett a [[délvidék]]i harcokban. Szeptemberben [[Mohács]]on népfelkelést szervezett és csapataival több ütközetben megtisztította a [[Dráva]]–[[Duna]] szögét [[Josip Jelačić|Jellasics]] utóvédként hátrahagyott csapataitól. [[október 22.|Október 22-én]] önkéntesei élén bevonult az eszéki várba,<ref name="plex"/> az ingadozó várparancsnok, [[Jovics István]] vezérőrnaggyal szemben biztosítva ezzel a várőrség magyar alkotmányhoz való hűségét. [[1849]]. február 2-től [[Szeged]] központtal a [[Kiskunság]], Szeged, [[Szabadka]] és [[Zombor]] teljhatalmú polgári és katonai kormánybiztosává nevezték ki.<ref name="plex"/> A minőségében kiváló politikai érzékről tett tanúbizonyságot, határozott, de mérsékelt intézkedéseivel megalapozta [[Perczel Mór]] [[bácska]]i harctéri sikereit. [[március 22.|Március 22-én]] részt vett a szőregszentiványi ütközetben. [[április 2.|Április 2-ától]] [[május 2.|május 2-áig]] országos kormánybiztossá nevezték ki, majd [[Szemere-kormány|Szemere Bertalan kormányában]] külügyi, egyúttal ideiglenesen földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter lett. [[május 7.|Május 7-e]] és [[július 16.|július 16-a]] között a kormányzói rendeletek [[ellenjegyzés]]ének jogát is gyakorolta a távollévő hadügyminiszter helyett.
== Emigrációban ==
1849 augusztusában követte Kossuthot [[Vidin]]be, majd Sumlába és a magyar emigrációval együtt [[Kütahya (település)|Kütahya]]ba. Menekülés közben [[Szemere Bertalan]] miniszterelnök rejtve vitte a [[Szent Korona|Szent Koronát]] a déli határig, a Duna-parti [[Orsova|Orsováig]], Szemere megosztotta a titkát a vele utazó Batthyány Kázmérral: „''A korona mint egy vámpír faldosta oldalamat. Kivinni lehetetlen volt, itthagyni nem akartam, megsemmisíteni sem, azonban elrejteni sem tudtam. Végre közöltem Batthyányval helyzetem nehézségét. Ő semmi fontosságot nem tulajdonított a dolognak, s mintha egy darab kőről volna szó, hidegen azt felelte: törd össze, vagy vesd a Dunába.''”<ref>[https://demokrata.hu/cikk/szent-korona-orizoi A Szent Korona őrizői], demokrata.hu</ref><ref>[http://mult-kor.hu/20130823_szent_korona_a_mocsarban?print=1 Szent Korona a mocsárban ]</ref> [[1851]] augusztusában hagyta el [[Törökország]]ot, és haláláig [[Párizs]]ban élt.<ref name="plex"/> Megírta emlékiratait, amely azonban csak részleteiben maradt fenn. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítélte. [[1987]]-ben, születésének 180. évfordulóján a [[Montmartre (Párizs)|montmartre]]-i temetőből hazahozták földi maradványait, és a [[siklósi vár]] kápolnájának családi kriptájában helyezték örök nyugalomra.<ref name="plex"/>
==Jegyzetek==
| |||