„Belgium az első világháborúban” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Második messines-i csata: 1 link egyértelműsítés |
Kétséges állítás kétségesként kezelése. A belga civilek elleni túlkapásokról szóló rémtörténetek az antant gyűlöletkeltő propagandájának egyik meghatározó elemét képezték. |
||
1. sor:
[[Fájl:Western front 1914.jpg|bélyegkép|400px|A nyugati fronton megmerevedett vonalak 1914-ben. 1918-ig lényegében csak kismértékű változásokra került sor, amelyeket csak óriási áldozatok árán tudtak kivívni.]]
[[Fájl:Remember Belgium.jpg|bélyegkép|"Remember Belgium" - "Emlékezzetek Belgiumra!". I.
▲[[Fájl:Remember Belgium.jpg|bélyegkép|"Remember Belgium" - "Emlékezzetek Belgiumra!". I. világháborús angol plakát.]]
[[Belgium]]ot [[1914]]-ben, a [[Schlieffen-terv]] értelmében [[Németország]] lerohanta, hogy az országon átvonulva, északról támadja meg [[Franciaország]]ot, elkerülve a francia-német határra telepített erődítményeket. Belgium [[semlegesség]]ének megsértése ürügyet szolgáltatott az [[Egyesült Királyság]]nak, hogy belépjen a háborúba, míg a belga haderő hősies helytállása jelentősen lelassította a német előrenyomulást és időt adott a szövetséges (brit és francia) erősítés beérkezésének. Az 1914 szeptemberében végrehajtott ellentámadás után a front megmerevedett Belgium területén, de a belga csapatok sikerrel tartották meg az ország délnyugati csücskét. Csak [[1918]]-ban szabadult fel az ország teljes területe.
A belga haderő ellenállását [[I. Albert belga király]] irányította, nem ritkán a frontvonalról. Legidősebb fia, a későbbi [[III. Lipót belga király]] sorkatonaként szolgált a belga hadseregben. Albert egészen 1918-ig saját irányítása alatt tartotta a belga csapatokat és csak ekkor egyezett bele, hogy a (parancsnoksága alatt álló) Flandria Hadseregcsoportban összevonják brit és francia csapatokkal.
A háború négy éve során Belgium és a belga lakosság jelentős veszteségeket szenvedett, számos várost súlyos tüzérségi támadások értek, illetve - az antant propagandájának valótlan állításai szerint - a katonai veszteségeket a német megszállók sokszor a polgári lakosságon torolták meg.
1918-ban Albert saját csapatai élén vonult be a felszabadított [[Brüsszel]]be, ahol hősnek kijáró fogadtatásban részesítették.
| |||