„Szerkesztő:Cranach~huwiki/próbalap3” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Fényképek kategória eltávolítva (a HotCattel) |
a MM |
||
1. sor:
{{Festmény infobox
| kép = <!-- Wikidatából -->
| képméret =
| képcím =
| eredeti cím =
| művész = <!-- Wikidatából -->
| műfaj = <!-- Wikidatából -->
| mozgalom = <!-- Wikidatából -->
| gyűjtemény = <!-- Wikidatából -->
| év =
| típus =
| magasság = <!-- Wikidatából -->
| szélesség = <!-- Wikidatából -->
| gyűjtemény = <!-- Wikidatából -->
| magasság inchben =
| szélesség inchben =
| település =
| múzeum = <!-- Wikidatából -->
| gyűjtemény = <!-- Wikidatából -->
| katalógusszám = <!-- Wikidatából -->
| anyag = <!-- Wikidatából -->
| mű tárgya = <!-- Wikidatából -->
| wikicommons = <!-- Wikidata: p373 -->
}}
'''''Marsyas megnyúzása''''' ''(Supplizio di Marsia)'' [[Tiziano Vecellio|Tiziano]] egyik utolsó festménye, melyet [[1571]]-ben kezdett festeni és még halála évében, [[1576]]-ban is dolgozott rajta. [[1673]]-ban a az olmützi püspök vásárolta meg, majd a [[kroměříž]]i érseki palotába szállítatta. A festmény ma is [[csehország]]i Kroměříž városában a Főegyházmegyei Múzeum gyűjteményének egyik ékessége.
== A
[[Fájl:Giulio Romano - Flaying of Marsyas - WGA09622.jpg |thumb|balra|300px|[[Gulio Romano]] tanulmányrajza ''Marszüasz megnyúzása'' (1525-1535) című freskójához ([[Louvre]], [[Párizs]])]]
Abban hogy Tiziano egy ilyen erőszakos cselekményt választott festménye témájául feltehetően szerepet játszott [[Marcantonio Bragadin]] [[velence]]i hadvezér erőszakos halála. A [[ciprus]]i [[Famagusta]] kapitányát 1571 augusztusában a [[Törökök|török]]ök azután nyúzták meg elevenen, hogy feladta a várost. A testét felnégyelték és közszemlére tették, a bőrét pedig szalmával tömték ki. Az eset nagy felháborodást váltott ki Velencében. Tiziano még ugyanebben az évben hozzáfogott életműve egyik legvitatottabb és legbrutálisabb alkotásához.
[[Fájl:Titian - The Flaying of Marsyas (cropped) (cropped).jpg|thumb|jobbra|200px|Marszüasz megnyúzása (részlet, megfordítva)]]
A festményen [[Marszüasz (szatír)|Marszüasz]] a [[szatír]] megnyúzása látható. Marszüasz a [[görög mitológia]] alakja, aki zenei versengésre hívta [[Apollón]]t. A mítoszok szerint [[Pallasz Athéné|Athéné]], amikor észrevette, hogy játék közben mennyire felfúvódik és eltorzul az arca, eldobta [[aulosz]]át. A hangszert Marszüasz találta meg, hangja elbűvölte és csodaszépen megtanult rajta játszani. Végső elbizakodottságában Apollónnal, a [[Líra (hangszer)|líra]] mesterével akarta összemérni játéktudását, és vetélkedőre hívta a művészetek istenét. Apollón és Marszüasz megállapodtak, hogy a győztes azt tehet a másikkal, amit csak akar. A verseny bírói a múzsák voltak. Marszüasz veszített, ezért Apollón elevenen megnyúzta.
A kompozíciót minden bizonnyal [[Gulio Romano]] [[1525]] és [[1535]] között készült Marszüasz megnyúzását bemutató freskója inspirálhatta, mely a [[mantia]]i [[Palazzo Te]]-ben látható. Romano alkotásán is ugyanazok a szereplők szerepelnek (kivéve a kisfiút és a kutyákat). A kompozíció is hasonló, és ez az első olyan műalkotás, melyen Marszüaszt fejjel lefelé lógatták fel. A bal oldalon álló alak [[Lant|lant]]ot tart a kezében, az ülő Midásznak szamárfülei vannak, elkeseredett és arcát a kezébe temeti. Apollón nem térdel, hanem az áldozat fölé hajolva fejti le a bőrt. Mindkét alkotó [[Publius Ovidius Naso|Ovidius]] ''[[Átváltozások (Ovidius)|Átváltozások]]'' című művében szereplő elbeszélést követhette, mely Marszüasz és Apollón közötti versenyről csak röviden, ám Marszüasz megnyúzásáról annál hosszabban és részletesebben ír.
Marszüasz szatír ábrázolásmódja Tizianónál a kecskeszerű lábak, valamint, hogy Marszüaszt fejjel lefelé lógatva, mint a levágandó állatokat… Marszüasz tehetséges aulosz-játékos volt, a reneszánsz idején a műalkotásokon a hangszert általában [[pánsíp]]pal helyettesítették. Tiziano is egy pánsípot festett a képre, ami Marszüasz felett a fára van akasztva.
[[Fájl:Titian - The Flaying of Marsyas (cropped to midas).jpg|thumb|jobbra|200px|Midász király]]
Apollón egyik kedvelt hangszere a [[líra (hangszer)|líra]] volt, mely a festményen a reneszánsz jellegzetes vonós hangszerére, egy [[lira da braccio]]-ra, a [[hegedű]] egyik ősére lett cserélve. A hangszeren egy ismeretlen alak (egyes feltételezések szerint maga Apollón) játszik a festmény bal oldalán, tekintetét az égre emeli. Apollón a festmény egyik központi alakja, babérkoszorúval a fején a kép bal oldalán térdel. Késével fejti le a bőrt Marszüasz mellkasáról. Segítője egy komor [[szkíta]] férfialak, aki Marszüasz lábát nyúzza, valamint egy szatír, aki egy fából készült vödröt tart a kezében. A fából készült vödör vagy a vér felfogására, vagy a lenyúzott bőr tárolására szolgál, melyet később Apollón templomában szegezett ki. Egy fiatal fiú, vagy szatír egy nagy kutyát tart vissza a kép jobb oldalán, míg egy másik, kisebb kutya Marszüasz feje alatt a földre kifolyt vért kóstolgatja.
A kép jobb oldalán ülő, diadémet viselő férfialak [[Midász|Midász király]]. A görög mitológiai források többsége szerint [[Múzsák|három múzsa]] volt, akik a zenei versengésen ítéletet hirdettek. Azonban ismert egy másik történet is egy zenei versenyről, melynek egyik főszereplője szintén Apollón volt: Pán és Apolló a Tmolus hegy istene előtt dalnokversenyre keltek. Tmolus, Apollo javára döntött, amit Midas, anélkül hogy valaki kérdezte volna, hangos bírálatnak tárgyává tett. Ezért büntetésül szamárfülei nőttek, melyeket csak úgy tudott eltitkolni, hogy szép gyöngyös tiarát viselt, a mely a füleket eltakarta. Midász ítélete a reneszánsz kedvelt témája volt, melyet többször összekevertek Marszüasz és Apolló zenei párbajával. Ezért fordulhatott elő, hogy Tiziano a festményre nem három múzsát, hanem Midász királyt festette.
[[Andrea Schiavone]] húsz évvel korábban készült ''[[Midász ítélete (festmény)|Midász ítélete]]'' (1548-50 körül) című műve hangulatában és számos részletében hasonlít Tiziano művéhez.
[[Dante Alighieri|Dante]] [[Isteni színjáték|''Isteni színjátéká''ban]] a ''Paradicsom'' így kezdődik: ''„Óh szent Apollo! tégy ma, betetőzött/munkámig, oly edényévé erődnek,/milyenre szerelmes babérod őrzöd./Elég volt páros Parnassus-tetődnek/egyike eddig - de két büszke halma/kell, hogy e játék homokján ma győzzek./Lépj kebelembe és bizton sugallj ma!/mint rég, mikor tagjai hüvelyébül/kivonta Marsyast csodád hatalma.”''
== A festmény sorsa ==
[[Fájl:255227-1330620655 Schiavone Midas.jpg|thumb|jobbra|250px|[[Andrea Schiavone]] ''[[Midász ítélete (festmény)|Midász ítélete]]'' (1548-50 körül) című műve (royal collection)]]
Nem tudni, hogy a festmény megrendelésre készült-e. Tiziano utolsó éveiben megbízója [[II. Fülöp spanyol király]] volt, de a fennmaradt levelezésekben a festményt nem említik. A ''Marszüasz megnyúzása'' egyike volt azon festményeknek, melyek Tiziano műtermében voltak 1576-ban bekövetkezett halálakor. Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a festmény befejezetlen lenne. Elképzelhető, hogy befejezetlen, noha Tiziano szignója látható az előtérben lévő kövön. Azonban a képen szereplő szignó azt a feltételezést erősíti, hogy Tiziano befejezte alkotását.<ref>Robertson, 231; csak "... NUS P" szöveg kivehető, feltehetően "TITIANUS P[inxit]" azaz "Tiziano festette".</ref> A festmény sorsáról [[1655]]-ig nem tudni semmit, ebben az évben az Arundel-gyűjtemény leltárában tesznek róla említést. Thomas Arundel és felesége Alethea az 1620-as években fogott hozzá műkincsgyűjteményük létrehozásához. A festményt még ebben az évben [[Franz Imstenraed]] vásárolta meg. Majd [[1673]]-ban [[II. Karl von Liechtenstein-Kastelkorn]] [[Olmütz]] püspökéhez került, amikor megvásárolta Bernhard és Franz Imstenraed műkincsgyűjteményét. A műtárgyakat a [[Kroměříž]]-i érseki palotába szállították, ahol azóta is (ma Kroměříž-i Főegyházmegyei Múzeum gyűjteményében) látható. A festmény tetejéből és az aljából levágtak, a jobb oldalon meg hozzátoldottak a [[18. század]]ban. A [[20. század]] elejéig szinte meg is feledkeztek róla, az első szakirodalmi említés 1909-ben történt. Első modern kori kiállítására [[1983]]-ban [[London]]ban a Királyi Akadémián került sor, ahol a nagyközönség megdöbbenéssel fogadta. Később több helyen is kiállították:, [[Washington|Washingtonban]] ([[1986]]), [[Párizs|Párizsban]], [[Velence (Olaszország)|Velencében]], [[Bécs|Bécsben]], [[Róma|Rómában]], Londonban (2003) és [[New York]]-ban ([[2016]]).
== Megjelenése a kultúrában ==
[[Thomas Harris]] ''[[A bárányok hallgatnak (regény)|A bárányok hallgatnak]]'' ([[1988]]) c. regényének egyik jelenetében Hannibal Lecter az ember megnyúzása kapcsán hozza fel példaként a festményt: ''„Amikor visszamegy Washingtonba, menjen el a Nemzeti Galériába, és nézze meg Tizianótól Marsyas megnyúzását, mielőtt visszaküldik a képet Csehszlovákiába. Tiziano csodálatosan ábrázol minden részletet; nézze csak meg a segítőkész Pánt, ahogy egy vödör vizet hoz.”''
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
*{{cite book|author= Giles Robertson|editor= Jane Martineau|title=The Genius of Venice, 1500–1600|year=1983|publisher= Royal Academy of Arts|location= London|langauge=angol}}
*{{cite book|author=Sheila Hale|title=Titian, His Life|year=2012|publisher= Harper Press|isbn=978-0-00717582-6|langauge=angol}}
*Sohm, {{cite book|author=Philip Lindsay Sohm|title=The Artist Grows Old: The Aging of Art and Artists in Italy, 1500–1800|year= 2007|publisher= Yale University Press|isbn=9780300121230|language=angol}}
*{{cite journal|author= Paul Richard|title= "The Titian Tour de Force the 'Flaying of Marsyas' at the NGA "|date=1986-01-26|journal= The Washington Post|accessdate=2019-05-21|langauge=angol}}
*Gowing, Lawrence "Human Stuff", London Review of Books, Vol. 6 No. 2 · 2 February 1984, pages 13–14
*Held, Jutta, "Titian's Flaying of Marsyas: An Analysis of the Analyses", Oxford Art Journal 31, no. 2 (2008): 181–94, JSTOR
* Glover, Michael, "Great Works: The Flaying of Marsyas (c. 1575), Titian", The Independent, 28 October 2010
*Rosand, David (2010), ""Most Musical of Mourners, Weep Again!": Titian's Triumph of Marsyas." Arion: A Journal of Humanities and the Classics, 17, no. 3 (2010): 17–43. JSTOR
*Bull, Malcolm, The Mirror of the Gods, How Renaissance Artists Rediscovered the Pagan Gods, Oxford UP, 2005, ISBN 0195219236
*https://www.ft.com/content/86b1e492-a107-11e2-990c-00144feabdc0
*Jaffé, David (ed), Titian, The National Gallery Company/Yale, London 2003, ISBN 1 857099036
*"Royal": Lucy Whitaker, Martin Clayton, The Art of Italy in the Royal Collection; Renaissance and Baroque, Royal Collection Publications, 2007, ISBN 978 1 902163 291
*{{cite book|title=A bárányok hallgatnak|author=Thomas Harris|year=1991|location=Budapest|publisher=Magvető|isbn=963 14 1881 2}}
== További információk ==
*[http://www.
| |||