„Mayerlingi tragédia” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Vépi (vitalap | szerkesztései) a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 84.1.50.22 (vita) szerkesztéséről InternetArchiveBot szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
||
1. sor:
[[Fájl:Mayerling 1889.jpg|bélyegkép|jobbra|350px|Az egykori vadászkastély Mayerlingben]]
'''Mayerlingi tragédia'''ként ismerjük azokat az 1889-es eseményeket, amelyek a Bécstől 24 km-re fekvő, [[Alland|Mayerling]] településen álló
== Előzmények ==
Rudolfot 1888-ban nevezték ki a [[gyalogság]] főfelügyelőjévé, de ez inkább kiiktatását, mint előléptetését jelentette. A címet ugyanis külön az ő számára hozták létre, a kinevezés velejárója az volt, hogy gyakran kellett a [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchia]] különböző részén megtartott csapatszemléken részt vennie. A sok fáradtsággal járó utazás a trónörököst egészségileg és szellemileg is kimerítette, az év nyarán már súlyos [[depresszió]] is kínozta.<ref>Hamann, 2008, 406–408. oldal</ref> Ehhez társult az is hogy 1887-től fájdalmaira [[morfin]]t is szedett.<ref>Hamann, 2008, 369. oldal</ref>
[[Fájl:Mayerling14.jpg|bélyegkép|balra|Rudolf, az egyik áldozat, feltehetően 1889 januárjában…]]
A betegségek hatásait csak
Rudolfot folyamatos megfigyelés alatt tartották. Nemcsak a hivatásos besúgók, hanem Johanna Wolf, a kerítőnő és [[Mizzi Kaspar]] is tett jelentéseket Florian Meissner rendőrnyomozónak. Wolf Mizzi Kasparon keresztül is fontos információkhoz jutott, melyeket szintén továbbított. Többek között azt is, hogy 1888 nyarától Rudolfot foglalkoztatta a közös öngyilkosság gondolata (Kasparral), amelynek szerinte a legalkalmasabb helyszín a mödlingi Husarentempel lett volna. Mizzi Kaspar nem vette félvállról az ajánlatot. Személyesen ment el a rendőrségre és jegyzőkönyve diktálta a trónörökös [[öngyilkosság]]i tervét.<ref>Hamann, 2008, 482–483. oldal</ref>
12 ⟶ 13 sor:
== Az utolsó napok krónikája ==
[[Fájl:Mary Vetsera 1888.jpg|bélyegkép|…és Maria Von Vetsera a másik áldozat, 1888-ban]]
[[Helene Baltazzi]] visszaemlékezése szerint a Rudolf és Maria von Vetsera közötti első találkozóra [[Marie Louise von Larisch-Moennich|Marie von Larisch]] grófné közvetítésével 1888. november 5-én került sor. Valószínűleg már ekkor készültek a halálra; Rudolf egyre gyakrabban tett említést közeli haláláról ([[Festetics Mária|Festetics grófnőt]] megeskette, hogy imádkozni fog érte). Rudolf vasból karikagyűrűt készíttetett a lánynak, melybe az ILVBIDT betűket vésette, aminek jelentése: ''In Liebe Vereint Bis In Den Tod – Szerelemben egyesülve a halálig''. Maria [[fénykép]]et küldött Larisch grófnénak, azzal a megjegyzéssel, hogy az az utolsó kép, amit magáról készíttetett, és hogy fiatalon és szépen akar meghalni.<ref>Hamann, 2008, 490–491. oldal</ref> 1889. január 13-a jelentős dátumnak számít, Helen Baltazzi szerint ekkor volt
=== Január 26. ===
A különböző források szerint ezen a napon folyhatott le az a heves vita Rudolf és [[I. Ferenc József magyar király|apja, a császár]] között, ami megszilárdította öngyilkossági szándékát. A későbbi visszaemlékezők között szerepelt Sophie Planker-Klaps, Stefánia komornája, aki leírta, hogy a trónörökös rendkívül zavartnak és összetörtnek tűnt, a keze remegett. Mint később Carl Beck<ref>[https://mayerlingarchiv.files.wordpress.com/2015/11/das-unredigierte-mayerling-manuskript-stand-03-11-2015.pdf Der Kriminalfall Mayerling ohne Mythos, 31. oldal]</ref> komornyiktól megtudta, hogy ez az apa és fia között lezajlott vita következménye lehetett. De [[Viktória német császárné|Viktória]] trónörökösné is arról számolt be, hogy Heinrich Reuss értesülései is ezt támasztják alá. Vladimir Lamsdorf már azt is kijelenti, hogy ez közvetlen kapcsolatba hozható a később történtekkel. Larisch grófné önigazoló visszaemlékezései szerint ezen a napon Rudolf felkereste őt a Grand Hotelben és arra kérte, próbálja lebeszélni a lányt az öngyilkosság gondolatáról.<ref>Hamann, 2008, 500–503. oldal</ref> A vita középpontjában az is állhatott, hogy másnap [[II. Vilmos német császár]] születésnapjára fényes ünnepélyt szerveztek, itt Rudolfnak, akit néhány nappal korábban a ''Schwarzgelb'' hasábjain a franciákhoz húzók vezérének neveztek, hitet kell majd tennie a német–osztrák barátság és a [[kettős szövetség]] meghosszabbításának támogatása mellett, ami ellen Rudolf hevesen tiltakozott.<ref>Hamann, 2008, 512–513. oldal</ref>
=== Január 27. ===
[[Fájl:Rudolf a bakon.jpg|bélyegkép|balra|300px|Az utolsó fényképfelvételek egyike, bakon ülve, cigarettával a szájában mutatja Rudolfot]]
Ezen a napon tájékoztatta [[Hoyos József]] grófot, hogy a következő hétre tervezett mayerlingi vadászatot előrehozta január 29-re. Ezután újra felkereste Larisch grófnét a Grand Hotelban, aki visszaemlékezésében elmondta, hogy Rudolf egy nehéz dobozkát bízott rá megőrzésre és lelkére kötötte, hogy azt nem adhatja át senkinek, kivéve egy személyt, akinek
=== Január 28. ===
A francia választások során [[Georges Boulanger|Boulanger]] komoly részsikereket aratott, ami tovább fokozta Rudolf szorongását egy francia–német, illetve egy osztrák–magyar–orosz háborúval kapcsolatban.<ref>Hamann, 2008, 515. oldal</ref> Az előző napi megbeszéléshez híven – miután egy kis kitérőt tettek egy fehérnemű-üzlet felé – Larisch grófné a trónörököshöz vitte
Rudolf azután indult Maria után Mayerlingbe, hogy egy várt táviratot és levelet megkapott, á Rudolfot a Roter Stadl vendéglőig egy kocsis kísérte, onnan Bratfisch és Maria társaságában hajtottak tovább, Rudolf azonban nem sokkal a cél előtt kiszállt a kocsiból és gyalog érkezett meg a kastélyhoz, délután fél négy körül. Bratfisch csak egy órával később ért oda. Azt, hogy egy lány is vele van, rajtuk kívül valószínűleg csak Rudolf inasa, Johann Loschek tudta.<ref>Hamann, 2008, 523. oldal</ref>▼
Rudolf kiegészítette végrendeletét és [[Szőgyény-Marich László (jogász, 1840–1916)|Szögyénynek]] utasításokat adott négy búcsúlevelével kapcsolatban, melyet a bécsi Török-szobában található íróasztalában helyezett el. A búcsúlevelek közül egynek, amelyet feleségének írt, ismerjük a teljes szövegét:<ref>[https://larsfriedrichblog.wordpress.com/2015/12/11/als-per-kleinanzeige-der-letzte-brief-rudolfs-verkauft-wurde/ Als per Kleinanzeige der letzte Brief Rudolfs verkauft wurde…]</ref>
''„Kedves Stefánia! Megszabadulsz tőlem és az általam okozott kellemetlenségektől; légy boldog a magad módján. Légy jó a szegény kislányhoz, ő minden, ami belőlem megmarad. Add át üdvözleteimet minden ismerősnek, különösen Bombellesnek, Spindlernek, Latournak, Wowónak, Gizellának, Lipótnak stb. stb. Nyugodtan megyek a halálba, mert csak ez mentheti meg jó hírnevemet. Szívből ölel szerető Rudolfod.”''<ref>''Liebe Stephanie! Du bist von meiner Gegenwart und Plage befreit; werde glücklich auf Deine Art. Sei gut für die arme Kleine, die das einzige ist, was von mir übrig bleibt. Allen Bekannten, besonders Bombelles, Spindler, Latour, Wowo, Gisela, Leopold etc etc, sage meine letzten Grüße. Ich gehe ruhig in den Tod, der allein meinen guten Namen retten kann. Dich herzlichst umarmend, Dein Dich liebender Rudolf.''</ref>
[[Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria főhercegnő|Mária Valériának]] írt leveléből egy rövid részlet fennmaradt húga naplójában: ''„Ha Papa egyszer lehunyja szemét, Ausztriára nagyon szomorú idők jönnek. Sajnos nagyon is jól tudom, mi következik, ezért azt tanácsolom, akkor menjetek el.”'' Barátjának [[Moritz Hirsch]]{{wd|Q45214}} bárónak és Mizzi Kasparnak írott levelek tartalma nem ismert.
[[Fájl:Hoyos gróf Rudolf halálhírével a Burgba érkezik.jpg|bélyegkép|[[Hoyos József]] gróf Rudolf halálhírével a [[Hofburg|Burgba]] érkezik]]
▲Rudolf azután indult Maria után Mayerlingbe, hogy egy várt táviratot és levelet megkapott,
=== Január 29. ===
|