„Berlini fal” változatai közötti eltérés

[[1961]]. [[augusztus 13.|augusztus 13-án]] szögesdróttal választották el [[Berlin]] keleti és nyugati felét. Ezt a szögesdrótot váltotta fel később a betonból épült és védelmi zónákkal határolt fal. Létezésének szűk három évtizede alatt a fal egyre kifinomultabb, a szökést szinte teljesen lehetetlenné tevő határzárrá alakult át. Számos szökési kísérlet végződött a menekülők halálával. A fal [[1989]]-es leomlása a [[hidegháború]] befejeződésének emblematikus dátumává változott. 1989. november 9-én a berlini fal leomlása után, [[Helmut Kohl (politikus)|Helmut Kohl]] előterjesztett egy tíz pontostízpontos programot a két Németország egyesítésére. A létesítmény legnagyobb részét [[Németország újraegyesítése|a két német állam egyesülése]] után lebontották, napjainkban már csak egyes szakaszai láthatóak.

[[augusztus 12.|Augusztus 12-éről]] 13-ra virradó éjjel az NDK különböző fegyveres egységei, együttesen 15 000 főnyi csapaterővel lezárták a [[Nyugat-Berlin|nyugati szektoroknak]] a [[Kelet-Berlin|szovjet szektorral]], illetve az NDK területével érintkező határait. Az utcákon a szektorhatárok közvetlen közelében, azokkal párhuzamosan, de még NDK -területen először szögesdróttekercseket húztak ki, amelyekkel a gyalogos- és járműforgalom nagy része számára elvágták az átjárás lehetőségét. A drótakadályok előtt pár méterrel árkot ástak keresztbe az utcákon, hogy a kordon autókkal való áttörését megakadályozzák. Ezt követően elsősorban az NDK vidéki területei és a nyugati szektorok között húzódó határszakaszon (a korábbi zónahatáron), de helyenként a város belterületén is könnyű betonoszlopokra feszített, kb. 2 méter magas fonatos drótkerítést is telepítettek, a vidékiesebb szakaszokon kettős kiépítésben. Ezekben a munkákban a fegyveres testületek mellett NDK-s munkásmilicisták és önkéntesek is részt vettek.

A szovjet szektorban a határvonaltól beljebb, mélységi zárást és forgalomelterelést alkalmaztak, a nyugati szektorok felől az átjárást elsősorban a szögesdróttekercsek és a közvetlenül mögéjük felállított őrség akadályozta meg. Az eredetileg 80 átkelőhely közül csak 12-t hagytak nyitva. Elvágták a [[Berlini S-Bahn|városi gyorsvasút]] és a [[Berlini földalatti|metró]] összeköttetéseit is. Csak a friedrichstrassei állomás maradt meg, ahol egy határállomást alakítottak ki. [[augusztus 15.|Augusztus 15-én]] éjjel [[Szászország]]ból érkező építőipari munkások fegyveres felügyelet mellett elkezdték az addig felállított drótakadályok bontását és a betonelemekből álló fal felépítését. A fal a szovjet és a nyugati (francia, brit és amerikai) szektorok határa mentén, de NDK -területen épült.