„Borisz Leonyidovics Paszternak” változatai közötti eltérés

'''Borisz Leonyidovics Paszternak''' ''(Борис Леонидович Пастернак)'' ([[Moszkva]], [[1890]]. [[február 10.]] – [[Peregyelkino]], [[1960]]. [[május 30.]]) [[Nobel-díj]]as (1958) orosz költő, esszéíró, műfordító, író.

Egy neves zsidó festőművész (Leonyid Paszternak) és egy zsidó zongoraművésznő ( Rosa Kaufman) fia. A család azt állította, hogy [[Izsák Abrabánel]], a híres [[Portugália|portugál]] zsidó kincstárnok leszármazottja.

Zeneszerzőnek készül, de történelmet és filozófiát hallgat a moszkvai egyetemen. [[1912]]-ben a németországi [[Marburg]]ba utazik. Első verseskötetén már látszik páratlan természetleíró képessége, úgy festi a kertet, a szelet, az esőt, a tavaszt, hogy azok őróla, a természetben élő, ám a természetet kultúrává nemesítő emberi lényről valljanak. Munkatársa lesz [[Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij|Majakovszkij]] [[avantgárd|avantgardista]] folyóiratának, a [[LEF]]-nek. Az [[1917-es októberi orosz forradalom|októberi forradalmat]] igenli, tisztítótűznek nevezi. Az

[[1948]] és [[1955]] között keletkezett nagyregényében, a [[Zsivago doktor]]ban (ismert filmváltozata a [[Doktor Zsivágó (film, 1965)|Doktor Zsivágó]]) az [[1903]] és [[1929]] közé eső korszak, továbbá a háborús évek orosz történelmének átfogó képét kívánta megrajzolni. [[1957]]-ben kijuttatta regényét az országból, ami meg is jelent Olaszországban és több más nyugati országban isállamban.

Amikor 1958-ban neki ítélték a Nobel-díjat, durva lejáratókampány indult ellene a Szovjetunióban. Művét szemétnek, őt magát árulónak titulálták. Belső emigránsnak nevezték, hozzáfűzve, hogy: jobb lenne, ha valódi emigráns lenneválnék belőle. Válaszút elé állították: vagy lemond a díjról, vagy száműzik hazájából. Az előbbit választotta. (Regénye – amely 1958–59-ben 26 hétig vezette a New York Times bestsellerlistáját – 1988-ig nem is jelenhetett meg hazájában.) Paszternak 1960. május 30-án Peregyelkinóban hunyt el.

== Magyar nyelvenMagyarul ==