„Szabó Dezső (író)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Budapesten: nyelvtani hibák |
|||
39. sor:
[[1918]]-ban az [[őszirózsás forradalom]] [[Lőcse|Lőcsén]] találta, innen települt fel Budapestre irodalmi [[szabadúszó]]ként. Személyesen élte meg a [[Tanácsköztársaság]] és a [[proletárdiktatúra]] időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a [[kapitalizmus]] béklyóba vetette”, és mindezt a [[szocializmus]]sal együtt a [[A zsidóság Magyarországon|zsidóság]] tevékenységének tulajdonította. A zsidóság iránti kritikus hozzáállása ugyanakkor nem illeszthető be egyértelműen a kor szélsőjobboldali [[Antiszemitizmus|antiszemita]] áramlatai közé, s éppenséggel ezekről ugyanolyan elítélően írt, mint magáról a zsidóságról.
[[1918]]-ban fejezte be ''Az elsodort falu'' című könyvét, mely [[Erdély]]ben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyarpusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv óriási érdeklődést keltett, egy csapásra ismertté és híressé tette. A [[1920-as évek|húszas évek]] elejétől a politikai elittel és a meghatározó kultúrpolitikusokkal látványosan konfrontálódott, a Horthy-rendszert „görénykurzusnak” nevezte. Szabó Dezső úgy vélte, hogy míg a pénzügyek terén a zsidók felülreprezentáltak, addig az államigazgatást, az akadémiai szférát és az irodalmi életet német származásúak (pl. [[Hóman Bálint]], [[Klebelsberg Kuno]], [[Herczeg Ferenc (író)|Herczeg Ferenc]]) uralják,
Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is. 1920-21-ben a ''Virradat'' című jobboldali lapban publikált, majd 1921-től a ''Nép'' c. lap munkatársa volt. 1923-ban az [[Auróra (folyóirat, 1919–1923)|Auróra]] felelős szerkesztője lett, majd [[Bajcsy-Zsilinszky Endre|Bajcsy-Zsilinszky Endrével]] lapot szerkesztett ''Előörs'' címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Bár Bajcsy-Zsilinszky Szabóhoz hasonlóan a németeket tartotta a magyarságra nézve a legnagyobb veszélynek, együttműködésük megszakadt.
45. sor:
[[1935]]-ben [[Björn Collinder]], az Uppsalai Egyetem finn-ugor nyelvprofesszora javaslatára Szabót [[irodalmi Nobel-díj]]ra jelölték, de abban az évben végül nem adták át az elismerést.<ref>[http://www.nobelprize.org/nomination/archive/show.php?id=9839 Szabó Dezső hivatalos jelölése a Nobel-archívumban]</ref>
A [[1930-as évek|harmincas években]] eleinte támogatta [[Gömbös Gyula]] [[nemzeti munkaterv]]ét, majd elfordult attól, és egyre többet kritizálta a [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy]]-korszak hivatalos politikáját. [[1932]]-ben írta a ''Feltámadás Makucskán,'' [[1934]]-ben ''A kötél legendája'' című művét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi [[szocializmus]]t és [[kommunizmus]]t világosan elutasította. Politikailag inkább [[Benito Mussolini|Mussolini]] [[fasizmus]]ával szimpatizált, mint [[Adolf Hitler|Hitler]] [[nemzetiszocializmus]]ával, sőt, elítélte a [[Margarethe hadművelet|német megszállást]] és a nyilasuralom terrorját. Szabó Dezső a német
===Halála===
| |||