„Mihail Szergejevics Gorbacsov” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
133. sor:
A [[glasznoszty]] felgyorsította a nemzeti [[szuverenitás]] óhaját is. A információ szabad áramlását olyan sokáig fojtották már el a Szovjetunióban, hogy a hatalmon lévő elit jelentős része már megfeledkezett arról a tényről, hogy a Szovjetunió valójában egy katonai erővel meghódított és felépített birodalom, amelyet embermilliók üldözése és kivégzése árán szilárdítottak meg, nem pedig szabad akaratukból egyesült helyi népek szövetsége. Így e népek függetlenségi vágyának hevessége készületlenül érte a szovjet vezetőket.
Hadmozdulatok kezdődtek [[Hegyi-Karabah]] – egy [[örmények]]-lakta [[enklávé]] [[Azerbajdzsán]]ban – területén 1988 február és április között, amikor a területen élő örmények tüntetéshullámot indítottak el, tiltakozván Sztálin 1920-as önkényes döntése ellen, amellyel a történelmi örmény területet Örményországtól Azerbajdzsánhoz tette.
1989 márciusában és áprilisában össz-Szovjetunióbeli választásokat tartottak a [[Legfelsőbb Tanács (Szovjetunió)|Legfelsőbb Tanácsba]]. A választások eredményeként számos függetlenségpárti, demokratikus gondolkodású képviselő foglalhatott helyet a Tanácsban, ugyanakkor nagyszámú SZKP-jelölt nem kapta meg a támogatást. A Legfelsőbb Tanács vitáit élő egyenesben közvetítették, ami lehetőséget adott a függetlenségi eszmék szabad hirdetésére. És valóban 1989-ben nagyszámú függetlenségi megmozdulásra került sor. Januárban a Baltikumban elkezdődött a nem-orosz tagköztársaságok jogalkotása, amelyben a köztársaság nyelvének elsőbbséget biztosítanak az [[orosz nyelv]]vel szemben.
|