|
}}
{{egyért2|a Baranya megyei faluról|Alsóegregy}}
'''Magyaregregy''' ({{németül|Ungarisch-Eggrad}}) [[község]] [[Baranya megye|Baranya megyében]], a [[Komlói járás]]ban. A Kelet-Mecsekben futó Völgység-patak festői völgyében fekvő Egregy a középkortól lakott település. A Magyaregregy településnév a 19. században született meg, hogy megkülönböztessék az új telepesek által a szomszédos völgyben alapított szomszédos Németegregytől. Nevét a vízparton gyakori éger fáról kapta.
== Fekvése ==
Magyaregregy a Kelet-Mecsek lábánál fekszik a ''Boldogasszony völgyében'', a Völgységi-patak mentén.
Magyaregregy a Kelet-Mecsek lábánál fekszik a ''Boldogasszony völgyében'', a Völgységi-patak mentén. [[Komló (település)|Komlótól]] 15 km-re, [[Pécs]]től 36 km-re található, de könnyen megközelíthető Bonyhád és Dombóvár felől is. Dénes Gizella írónő így jellemezte Egregyet 1920-ban: „''A Mecsek mögött húzódott meg félénken és elhagyottan a kis magyar falu. Olyan lerongyolt, kicsit tunya, de szent és őszintén falu''.”<ref>{{Cite book|title=DÉNES Gizella: Magyar ádvent. Kis legenda. In: Uő: Mecseki csend. Elbeszélések. Dombóvár, 1920. 43–47.}}</ref>
[[Komló (település)|Komlótól]] 15 km-re, [[Pécs]]től 36 km-re található.
== Története ==
A település és környéke már a rómaiak idején is lakott volt.
A település és környéke már a rómaiak idején is lakott volt, legalábbis erre utalnak a Máré vár környékén talált régészeti emlékek. A középkorban a pécsi püspökség birtoka volt, de más földesurak is jobbágyainak a nevét is megtaláljuk a korabeli iratokban. A török-kor kezdetén körülbelül 200-300 lelkes település túlélte a hódoltság viszontagságait, magyar lakossága nem hagyta el szülőföldjét, a falu felett magasodó Márévár 1543-ban bekövetkezett eleste után sem. Erdőktől védett fekvése miatt lélekszáma még gyarapodott is, az itt élők egyaránt adóztak török és magyar földesuruknak. Egy 1696-ban kelt összeírásból kiderül, hogy lakói katolikusok maradtak, akik szőlőt műveltek, gabonát termeltek, és a kiterjedt erdőségekben disznót makkoltattak. A Rákóczi-szabadságharc idején rác szabadcsapatok ütöttek rajta a falun, több házat felgyújtottak, de a püspöki szeminárium és székesegyház birtokai közé csatolt település ezt is kiheverte. A megművelhető szántóföldek szűkössége miatt a faluba nem történt szervezett betelepítés, és az itt élőknek a földművelés mellett egyéb megélhetés után kellett nézniük. Fát fuvaroztak, vadásztak, és az utóbbiból következő vadorzásnak „rapsickodásnak” máig élő hagyománya van. A falu határában nyílt kisebb szénbányák is sok embernek kínáltak munkát a 19. század elejétől.
[[1554]]-ben már ''Egregy'' néven említi az írásos emlék, amely az [[égerfa|éger]] fanévre utal. A középkorban itt állt a Szent Margit-kolostor is, a [[Kálvária]]-dombon a [[18. század]]ban épült fel a Mária-kegytemplom.
A megművelhető szántóföldek szűkössége miatt nem történt szervezett betelepítés a faluba, a szórványosan beköltöző németek pedig gyorsan elmagyarosodtak. Magyaregregy, Kárász, illetve Vékény a németek által csak Wildschik, azaz Völgységnek nevezett tájegysége megmaradt katolikus magyar vidéknek, amelynek szakrális központja a földrajzi értelemben központi szerepet játszó Kárász plébániatemploma volt.<ref>{{Cite book|title=MÁTÉ Gábor: Plébániakörzetek Észak-Baranya és Tolna határvidékén a barokk újjáépítés korszakában. In: Katolikus megújulás és a barokk reorganizáció Magyarországon, különös tekintettel a Dél-Dunántúlra (1700–1740). Szerk.: Gőzsy Zoltán, Varga Szabolcs, Vértesi Lázár. Pécs, 2009. 265–282.}}</ref>
A falu fölötti hegyen a [[13. század]]ban épült fel [[Márévár]] [[gótika|gótikus]] stílusban egy ''római őrtorony'' helyén, a [[16. század]]ban [[reneszánsz]] stílusban építették újjá a hajdani ''lovagvárat''. A falu a török megszállás alatt is lakott volt. A 18. század vége felé, és a [[19. század]] fordulóján németek telepedtek le a faluban.
Egregy délnyugati határában a pécsi püspökség 1787 körül létrehozta Kisbattyánt. Mivel a lakók csak házhelyet kaptak, ám földet nem, egy tipikus zsellérfalu alakult ki, amelyet 1789-től következetesen Németegregynek neveztek, megkülönböztetve a határ másik végén álló Egregytől, amelyet az új falucska miatt kezdtek el Magyaregregynek hívni.
[[1951]]-ig körjegyzőségi székhely volt, [[Vékény]] és [[Kárász (település)|Kárász]] település tartozott hozzá.
A 19. század a falu virágkorának tekinthető, iskolát kapott, miközben lélekszáma folyamatosan gyarapodott, és 1910-ben elérte az 1300 főt. A falu ekkor kapta meg a „Gyümölcsös Egregy” nevet, miután Jankó János kárászi plébános meghonosította az intenzív gyümölcstermesztést a faluban. Az egregyiek körtét, szilvát, almát és diót szállítottak a környékra, ahol gabonafélékre cserélték a drága portékát. A gyümölcsből előszeretettel főztek pálinkát is, és ez is közkedvelt árucikknek számított. Ekkor „fedezték fel” a falu határában álló vadregényes várromokat, amely számos kíváncsi turistát hozott az ekkor már nemesi kúriákkal is bíró településre. A gazdagodó faluban csörgedező csodatévő szentkút, amely 1856-tól kezdve mind több gyógyulni vágyót vonzott, és tovább öregbítette a falu hírét. A búcsújárók kívánságára és adományaiból, a helyiek segítségével épült fel a forrás mellett a Mária-kegyhely, ahol 1871-től kezdve tartják meg a búcsúünnepséget Kisasszony napján. A századforduló táján a falu átalakult: egyre több család tért át a gabonatermesztésre, és emiatt a gyümölcsfák nagy részét kivágták, vagy szedetlenül hagyták. A Komlón és Szászváron nyílt újabb bányákban egyre több egregyi helyezkedett el, feladták korábbi életmódjukat, és ez a változás az 1950-es évektől még inkább felgyorsult. A bányák bezárása nagy megrázkódtatást okozott az egyébként magas munkanélküliséggel küzdő településen. Szerencsére mostanában az itt élők újra felfedezik értékeiket, ápolják a régi hagyományokat, igyekeznek a páratlan szépségű, tiszta környezetből a turizmus számára mindtöbbet megőrizni, hogy a falu számos vendégháza mellett az itt található strand és kemping vendégei is élményekkel gazdagon térjenek haza.
----A falutól pár kilométerre, a Völgységet Kisújbányával összekötő út fölötti hegyen a [[13. század]]ban épült fel [[Márévár|Márévár.]] Az ötszög alakú hegyi vár első említése 1316-ban történt. A [[16. század]]ban [[reneszánsz]] stílusban építették újjá a Jagelló-korban a Várdayak kezében levő erősséget. 1543 után török kézen volt, ám a 17. század végén már romként írták össze.
== Népesség ==
A település népességének változása:
== Nevezetességei ==
* Honismereti Faluház, eredeti tulajdonosa után Arnold-ház.
* [[Márévár]] - a [[13. század]]ban épült gótikus stílusban. A [[16. század]]ban reneszánsz stílusban építették át. AzA 1960-asvárban évekbenhelytörténeti felújították,és 2019. május 1élővilág-jétőlkiállítás pedig Magyaregregy Önkormányzat üzemeltetilátható.
* Mária kegytemplom
* Szűz Mária Mária kegytemplom, szentkút, és a templom szeptember 8-án esedékes búcsúja.<ref>{{Cite book|title=Varga Szabolcs: A magyareregyi Mária-kegyhely és búcsú története. Magyaregregy, 2014}}</ref>
* Máré csárda és strandfürdő
*Máré Vára Camping
*Az egregyi temetőben található az 1956-os forradalom és szabadságharc két hősi halottjának a díszes síremléke, akiket szovjet katonák végeztek ki Máré várában. A sírkő Bihari Lajos doktor adománya, és itt tartják a falu ünnepi megemlékezéseit október 23-án.
* Eötvös József Főiskola Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézetének Lászlóffy Woldemár Hidrometriai Mérőtelepe. Itt található [[Virág Mihály (hidrológus)|Virág Mihály]] és Eszéky Ottó hidrológusok közös emléktáblája
| 