„Niels Bohr” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Moseley |
Rutherfordot teljesen fellelkesítette Bohr elképzelése |
||
93. sor:
1912 augusztus elsején Koppenhágában feleségül vette '''Margarethe Nørlund'''ot. Oktatott a koppenhágai egyetemen és tovább dolgozott atomszerkezeti modelljén. Amikor novemberben felismerte, hogy a dolgozat túlságosan lassan készül, felhagyott az oktatással, vidékre utazott feleségével, és három részre darabolta a készülő írást. ''Az atomok és molekulák szerkezetéről'' című korszakalkotó dolgozat első részét 1913. március 6-án küldte el Rutherfordnak, és még abban az évben elkészült a második és a harmadik résszel (sőt, mindhármat publikálta is). Ezért a munkájáért kapta meg nem egészen egy évtizeddel később a [[fizikai Nobel-díj]]at.
A harmadik rész megírása után, 1913 nyarán feleségével áthajózott Angliába, hogy a publikálás előtt kikérje Rutherford véleményét. Ekkor ismerkedett meg [[Henry Moseley]]-vel, akit ezután erősen inspiráltak Bohr gondolatai. Rutherfordot teljesen fellelkesítette Bohr elképzelése, és ragaszkodott hozzá, hogy az új, kvantált modellt a színképvonalak helyzetének ebből következő előrejelzéseit a [[British Association for the Advancement of Science|British Association]] esedékes ülésén mutassa be. (Ugyanezen az ülésen számolt be [[Francis William Aston]] arról, hogy sikerült kétféle fajsúlyú [[neon]] elkülönítenie úgy, hogy a gázt többezerszer tajtékkövön áramoltatta át — a kisebb tömegszámú gáz diffúziója statisztikusan egy kissé gyorsabb). Az ülésen Rutherford mindvégig teljes tekintélyével kiállt Bohr új modellje mellett, de annak újszerűsége miatt a tudományos közvélemény még így is óvatosan és bizalmatlanul fogadta; az azt alátámasztó bizonyítékokat elégtelennek ítélték. Az év őszén [[Harald Bohr]] azt írta téziseiről bátyjának, hogy a göttingeni fiatalok >>… nem merik elhinni, hogy csakugyan igazak lehetnek; úgy vélik, hogy föltételezéseid „vakmerőek” és „fantasztikusak”.<< [[Albert Einstein]] viszont egyből átlátta a modell valószerűségét, és amikor [[Hevesy György]] beszámolt neki arról, hogy az első színképvonalakat már meg is találták a Bohr megjósolta helyeken, kijelentette: „Akkor ez az egyik legnagyobb felfedezés”. [[Henry Moseley]] pedig, aki apránként rájött, hogyan készíthet jó felbontású és éles színképfelvételeket, elemek egész sorára igazolta, hogy a vonalak pont ott vannak, ahol Bohr szerint lenniük kell.
[[1916]]-ban a [[Koppenhágai Egyetem]] professzora lett, majd [[1920]]-ban az újonnan létrehozott [[Elméleti Fizikai Intézet]] első igazgatója.
[[1922]]-ben elnyerte a [[fizikai Nobel-díj]]at az „atomstruktúra és az ebből eredő atomi sugárzás vizsgálatában tett szolgálataiért”. Intézete az 1920-as és 1930-as években az elméleti fizikusok valóságos fókuszpontjává vált; a kor legismertebb elméleti fizikusai mind eltöltöttek nála valamennyi időt.
199. sor:
== Források ==
* [[Richard Rhodes]], 1986: Az atombomba története. Park Könyvkiadó, Budapest, 2013. {{ISBN|978-963-530-959-7}} p. 62–89., 95–97.
== További információk ==
| |||