Violetát 1955. júliusában meghívták Varsóba, az V. [[Világifjúsági Találkozóés diáktalálkozó||Világifjúsági Találkozóra]]ra, majd Párizsba ment, ahol két évet töltött. Kezdetben a Latin-negyedben a L´Escale,L’Escale boite denevű nuitéjszakai klubban énekelt estétől hajnalig és, elég rossz körülmények között élt, egy ideig beteg is volt. Violeta Párizsban értesült róla, hogy legkisebb lánya, Rosita Clara meghalt. Emellett viszont sikerült összeismerkednie európai művészekkel és értelmiségiekkel. Közülük Paul Rivet antropológusnak köszönhetően a [[Sorbonne]]-on a Musée de l'Hommel’Homme lemezfelvételt készített vele a múzeum hangarchívumának. Majd Londonba utazott, ahol az EMI-Odeon készített vele lemezt, és énekelt a [[BBC]] műsorában is. 1956. márciusában visszament Párizsba és a Chants du Monde hanglemezkiadónál megjelent egy [[középlemez|EP]]-je, a ''Guitare et chant: chants et danses du Chili''.<ref>{{cite book |url=https://books.google.hu/books?id=kh_PwsvZTqQC&pg=PA162&lpg=PA162&dq=Paul+Rivet+and+Violeta+Parra&source=bl&ots=YihCDgIdm3&sig=ibwNGV4XJrJsU9lYHv0O3iGL1qw&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwin142Q7ZjLAhUDvBQKHbHXAr0Q6AEILjAD#v=onepage&q=Paul%20Rivet%20and%20Violeta%20Parra&f=false |last=Alegría |first=Fernando |title=Creadores en el mundo hispánico|year=1990 |publisher=Editorial Andrés Bello |location=Santiago de Chile |isbn=956-13-0910-5 |pages=162}}</ref>
