Wikipédia

„Vaszilij Szemjonovics Grosszman” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
a →‎Irodalmi munkássága: kis javítások
39. sor:
 
== Irodalmi munkássága ==
Első elbeszéléseinek egyike 1928-ban jelent meg a [[Pravda|Pravdában]]. Apjával folytatott levelezéséből ismert, hogy ebben az időben komolyan foglalkozott a kérdéssel, hogy író, vagy tudományos kutató legyen-e. 1934-ben dőlt el sorsa. A ''Lityeraturnaja Gazetá''ban ''(Irodalmi Újság)'' megjelent a polgárháborúról írt hosszabb műve a ''Bergyicsev városában'' ''(В городе Бердичеве)''. [[Makszim Gorkij]] felfigyelt rá, és támogatásával ugyan ebben az évben a ''Lityeraturnij Donbassz'' (Irodalmi Donyec-medence) folyóirat kiadta a Donyec-medencei bányászok életéről szóló művét a ''Gljukauf''-ot ''(Глюкауф)''. Ezt követően évente jelentek meg Moszkvában elbeszéléskötetei. 1937-401937–40 között született, az [[1905-ös orosz forradalom]]ról és az [[első világháború]]ról szóló, háromkötetes [[szocialista realizmus|szocialista realista]] műve a ''Sztyepan Kolcsugin'' ''(Степан Кольчугин)''.
 
===Háborús évek===
47. sor:
 
===A háború után===
A háborút követően Grosszman Moszkvában telepedett le és a fronton szerzett élményei és tapasztalatai alapján egy monumentális dilógia írásába kezdett. Úgy tervezte, ahogy Lev Tolsztoj a [[Háború és béke (regény)|Háború és béké]]ben állított emléket az első honvédő háborúnak és a [[Borogyinói csata|borogyinói csatának]], ő a [[második világháború|második (nagy) honvédő háborúnak]] és a [[Sztálingrádi csata|sztálingrádi csatának]] állít hasonló irodalmi emlékművet. A mű a tolsztoji tradíciókat követte formáját és méretét tekintve is. Az első rész -– ''Az igaz ügyért'' ''(За правое дело)'' -– 1952-ben készült el és a sztálingrádi ütközetről szól. A könyvet a kritika és a [[cenzúra]] egyaránt negatívan fogadta. [[Alekszandr Alekszandrovics Fagyejev|Alekszandr Fagyejev]] ideológiailag károsnak nyilvánította, és hogy megjelenhessen, az írónak gyökeresen át kellett írnia. A „javított” változat könyv formájában nem, csak folyóiratban, folytatásokban, jelenhetett meg a ''Novij Mir'' ''(Új Világ)'' irodalmi folyóiratban.
 
A dilógia második részének, az ''Élet és sors''nak a sorsa sokkal hányatottabb volt. Grosszman a ''Znamja'' ''(Zászló)'' című folyóiratnak küldte el a kéziratot. 1961 februárjában a [[KGB]] házkutatást tartott a szerkesztőségben is, és Grosszman lakásán is, lefoglalta a kéziratot, a mű vázlatait, piszkozatait, mindent, ami hozzá kapcsolódott. Grosszman, hogy „megmentse” munkáját személyesen [[Nyikita Szergejevics Hruscsov|Nyikita Hruscsovhoz]] fordult egy levélben, amelyben arra hivatkozik, hogy csak az igazságot írta meg, amit látott, és kéri, közöljék vele, milyen "hibát" követett el. A végleges döntést a kézirat sorsáról az [[Szovjetunió Kommunista Pártja|SZKP]] központi bizottságának az ideológiai munkáért felelő titkára [[Mihail Andrejevics Szuszlov|Mihail Szuszlov]] hozta meg. ''„A kézirat szerzőnek történő visszaadása szóba se jöhet, és a regény kiadásáról a Szovjetunióban az elkövetkező 200-300 évben szó sem lehet!”''{{refhely|Krisenko}}
 
A regény egy másolata Grosszman költő barátjánál volt elrejtve, és csak jó 10 évvel Grosszman halála után, az 1970-es évek közepén [[Andrej Dmitrijevics Szaharov|Andrej Szaharov]] és [[Vlagyimir Nyikolajevics Vojnovics|Vlagyimir Vojnovics]] segítségével került ki nyugatra. A [[mikrofilm]] másolatokban terjesztett művet Svájcban silabizálta ki éés gépelte le Jefim Etkind és Shimon Markish, de nem találtak kiadót, végül 1980-ban, több mikrofilmes változat összevetése és feldolgozása után adta ki Lausanne-ban a l'Age d'Homme szerb tulajdonosú kiadó .
 
Az ''Élet és sors'' kéziratával együtt az [[holodomor|ukrajnai éhhalálról]] szóló művének a ''„Panta rhei”''-nek a kéziratát is elkobozták. Ezt Grosszman egyszerűen újra írta, közvetlenül halála előtt fejezte be az újraírást. Ez a mű szintén először nyugaton került kiadásra 1970-ben. (Oroszországban 1989-ben).
60. sor:
A regény az író tervei szerint mind címében mind felépítésben Lev Tolsztoj [[Háború és béke (regény)|Háború és béke]] című művét tekinti példaképnek, de nem mintának, hiszen Tolsztoj nem vett részt az általa leírt eseményekben, míg Grosszman végigcsinálta a háborút elejétől a végéig, a lerohanástól Sztálingrádig, és onnan Berlinig. A második [[második világháború|nagy Honvédő Háború]] panorámája mellett Grosszmant két életében fájdalmasan aktuális kérdéskör foglalkoztatja: A német [[nemzetiszocializmus]] és a szovjet [[sztálinizmus|államszocializmus]] totalitárius hatalom kegyetlenségének a logikája és abszurd hasonlósága. Izgatja az emberi szabadságnak, az ember szabadságának, és az emberek szabad akaratának mibenléte, annak lehetőségei és korlátai. Az államhatalom, az államapparátus mindenhatóságának és az egyén belső autonómiájának szembenállása.
 
Az ''Élet és sors'' bemutatja a második világháború döntő csatáját, a sztálingrádi ütközetet is. Bár a regény szűken vett története mindössze a [[sztálingrádi csata]] (1942--19431942–1943) idejére terjed ki, a szereplők visszaemlékezései folytán a Szovjetunió létrejöttétől a sztálingrádi győzelemig ábrázolja a Szovjetunióban végbement eseményeket. A társadalom változásai legfőképpen a korabeli vezető réteg a nómenklatúra mindennapjait, és a nép szenvedését, valamint a huszadik század első felének borzalmait, a náci [[koncentrációs tábor|megsemmisítő táborokat]] és a szovjet [[Gulag]]ot. Minderről előbb írt, mint Szolzsenyicin, akinek a műve megjelenhetett a Szovjetunióban. Ennek oka az a különbség, hogy Szolzsenyicin csalcsak leleplezi a szovjet rendszer visszásságait, de Grosszman az egész rendszer értelmét kérdőjelezi meg.
 
== Fontosabb művei ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Vaszilij_Szemjonovics_Grosszman”