„Iszlám” változatai közötti eltérés

A szakadás okai eredetileg utódlási kérdésekre vezethetők vissza. A ''síiták'' a Próféta családjának leszármazási vonalát követve tesznek hitet vallásuk autentikus folyamatossága mellett, míg a ''szunniták'' a „társak”<ref group="J">Mohamed eredeti harcostársai, később a muszlim közösség</ref> döntéseire helyezik a hangsúlyt ebben a kérdésben. A ''háridzsiták'' a legjámborabb és istenfélőbb muszlimot tartották a közösség vezetésére a leginkább alkalmasnak,<ref>Legyen az akár etióp rabszolga, akár a legnemesebb nemzetség sarja {{Opcit|n =Goldziher |c =Előadások az iszlámról |k = |f = |sz = |o =186}}</ref> szerintük istenIsten akaratát földi hatalmi harcok nem befolyásolhatják.<ref name="Eliade">{{Opcit|n =Eliade |c =Vallási eszmék... |k = |f = |sz = |o =644-648}}</ref>

A síiták elutasítják az első három kalifa legitimitását, egyedül Ali (Mohamed unokatestvére és veje) és felesége, [[Fátima bint Muhammad|Fátima]] leszármazási vonalát ismerik el jogosnak. Az emberi hatalom által trónra ültetett [[kalifa|kalifákkal]] (legyenek bár Mohamed közvetlen társai) szemben a Próféta spirituális szellemi örökösének a mindenkori [[imám]]ot tartják, aki felhatalmazását Mohamed és elődei közvetítésével, egyenesen istentőlIstentől kapta.<ref name="Eliade"/> Az első imám Ali.<ref group="J">Háridzsita orgyilkos végzett vele</ref> Alit a szunniták is elismerik és nagy becsben tartják, a síiták azonban titkos ismeretek tudójaként tartják számon és kiválasztottként tisztelik. Ezt a lehetőséget a szunniták határozottan elutasítják. Szerintük Mohamed nem jelölt ki utódot, az utódválasztás joga a muszlim közösségé. A síiták küzdelme az imámok elismeréséért nem csak utódlási harc. Szerintük a muszlim közösség fennmaradásának záloga az [[Allah]]tól eredő átöröklött tudás, amelynek következménye az imámok ''csalhatatlansága'', így az imám a közösséget mindig a helyes úton képes vezetni.<ref name="Eliade"/> A síiták és az uralkodó szunnita tábor közötti ellentét Ali fia, [[al-Huszajn ibn Ali imám|Huszajn]] vértanúhalála<ref group="J">Az esemény körülményeit lásd: [[kerbelai mészárlás]]</ref> után vált végleg kibékíthetetlenné, egyúttal ez az esemény a síita közgondolkodást transzcendens, vallásos irányba befolyásolta. Az iszlám története során a síiták törekvéseit folyamatosan balszerencse kísérte. Ali és Fátima gyermekei, Haszan és Huszajn erőszakos halált haltak, utóbbit a [[kerbela]]i csatatéren mészárolták le, amelyről a síiták évente megemlékeznek. Minden tettüket állandó gyász és szenvedéstudat hatja át,<ref>''„A síiták onnan ismerszenek meg, hogy .... szemük könnyben úszik azt állandó sírástól”''. {{Opcit|n =Goldziher |c =Előadások az iszlámról |k = |f = |sz = |o =194}}</ref> szerencsétlenségükre vonatkozó jövendöléseket költött hadíszok útján adnak Mohamed szájába. Ali leszármaztatási vonalának értelmezése további vitákra adott lehetőséget, amely csírájában hordozta a síitizmus további tagolódását.<ref name="Eliade"/>