„Thin Lizzy (album)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
20. sor:
Zenei hatásaik közül a [[Faces (együttes)|Faces]], [[Jimi Hendrix]] és a [[Cream]]<ref name="Thin Lizzy-rockerek.hu" /> volt a leghangsúlyosabb, így a dalokban a [[blues-rock]] mellett pszichedelikus hatások is felbukkantak. Emellett már ekkor jelen volt az együttes zenéjében a később is meghatározó kelta dallamvilág.
 
{{Kritika infobox
Megjelenésekor az album nem keltett különösebb figyelmet, a kritikusok nagyrészt negatívan cikkeztek róla. A rajongók körében általános vélekedés, hogy a lemezen hallható dalok színvonala jócskán elmarad a későbbi albumokon hallható szerzeményekétől.<ref>{{cite web |url=https://www.shockmagazin.hu/klasszikushock/thin-lizzy-black-rose-a-rock-legend |title= Thin Lizzy: Black Rose - A Rock Legend |accessdate=2019-06-18 |publisher= shockmagazin.hu |language=magyar}}</ref>Az albumon hallható dalok nagyrészét az ''[[Allmusic]]'' kritikusa Eduardo Rivadavia laposnak, zavarosnak és befejezetlennek minősítette, hozzátéve, hogy [[Eric Bell]] korántsem olyan karizmatikus gitáros, mint Jimi Hendrix vagy Eric Clapton.<ref name="amg">{{Cite web | last = Rivadavia | first = Eduardo | title = Thin Lizzy - Thin Lizzy review |work=[[Allmusic]] | publisher = ''Rovi Corporation'' | accessdate = 2011-06-13 | url = http://www.allmusic.com/album/thin-lizzy-r19996}}</ref>Meglátása szerint az album meglepően lágy, és messze nem képviseli azt a színvonalat, ami az [[1970-es évek]] közepén jellemezte az együttest, mégha Lynott költői dalszövegei már ekkor is figyelmet érdemeltek.<ref name="amg" />
| típus = zene
| szerző 1 = [[Allmusic]]
| értékelés 1 = {{Rating|3|5}}<ref name="amg">{{Cite web | last = Rivadavia | first = Eduardo | title = Thin Lizzy - Thin Lizzy review |work=[[Allmusic]] | publisher = ''Rovi Corporation'' | accessdate = 2011-06-13 | url = http://www.allmusic.com/album/thin-lizzy-r19996}}</ref>
| szerző 2 = ''Martin Popoff:Collector's Guide to Heavy Metal''
| értékelés 2 = 8/10<ref name="martin">{{cite book |last1 = Popoff |first1 = Martin |authorlink1 = Martin Popoff |title = The Collector's Guide to Heavy Metal: Volume 1: The Seventies |publisher = Collector's Guide Publishing |date = October 2003 |location = Burlington, Ontario, Kanada |isbn = 978-1894959025 |page=277}}</ref>
}}
 
 
 
Megjelenésekor az album nem keltett különösebb figyelmet, a kritikusok nagyrészt negatívan cikkeztek róla. A rajongók körében általános vélekedés, hogy a lemezen hallható dalok színvonala jócskán elmarad a későbbi albumokon hallható szerzeményekétől.<ref>{{cite web |url=https://www.shockmagazin.hu/klasszikushock/thin-lizzy-black-rose-a-rock-legend |title= Thin Lizzy: Black Rose - A Rock Legend |accessdate=2019-06-18 |publisher= shockmagazin.hu |language=magyar}}</ref>Az albumon hallható dalok nagyrészét az ''[[Allmusic]]'' kritikusa Eduardo Rivadavia laposnak, zavarosnak és befejezetlennek minősítette, hozzátéve, hogy [[Eric Bell]] korántsem olyan karizmatikus gitáros, mint Jimi Hendrix vagy Eric Clapton.<ref name="amg">{{Cite web | last = Rivadavia | first = Eduardo | title = Thin Lizzy - Thin Lizzy review |work=[[Allmusic]] | publisher = ''Rovi Corporation'' | accessdate = 2011-06-13 | url = http://www.allmusic.com/album/thin-lizzy-r19996}}</ref>Meglátása szerint az album meglepően lágy, és messze nem képviseli azt a színvonalat, ami az [[1970-es évek]] közepén jellemezte az együttest, mégha Lynott költői dalszövegei már ekkor is figyelmet érdemeltek.<ref name="amg" />
A ''Sputnikmusik'' 3 pontot adott rá a lehetséges ötből, hozzátéve, hogy az album meglepetésként érheti azt, aki a későbbi [[hard rock]]-os hangvételű albumok után ismerkedik meg a debüttel.<ref name="Thin Lizzy-kritika">{{cite web |url=https://www.sputnikmusic.com/review/35988/Thin-Lizzy-Thin-Lizzy/ |title= Thin Lizzy-Thin Lizzy kritika|accessdate=2019-06-18 |publisher= sputnikmusic.com |language=angol}}</ref>A szerző kifejtette, hogy az album kellemes hallgatnivaló lehet a késő esti órákban, hozzátéve, hogy a zenekart jellemző határozatlanság és stíluskavalkád néhány esetben jól működik, mint például a meglepően progresszív ''Diddy Levine'' esetében is.<ref name="Thin Lizzy-kritika"/>Ebben az írásban is kitért a szerző Eric Bell hiányosságaira, magát az albumot pedig az "érdekes" jelzővel illette.<ref name="Thin Lizzy-kritika"/>
Martin Popoff kanadai újságíró dícsérte az album kísérletezős hozzáállását, hozzátéve, hogy az album néhány meglepően jó dalt is tartalmaz.<ref name="martin"/>
 
Az album dalait olyan befolyásos műsorvezetők játszották, mint [[John Peel]] és [[Kid Jensen]],<ref name="byrne" />ennek ellenére a lemez gyenge eladásokat produkált.