Főmenü megnyitása

Thin Lizzy címmel jelent meg az ír Thin Lizzy hard rock zenekar debütáló nagylemeze 1971 április 30-án. A lemezt a Decca Records adta ki, az amerikai és a kanadai terjesztést pedig a London Records végezte. A lemez zenei anyaga nagymértékben különbözik a későbbi, ismertebb albumaik stílusától, ugyanis ezen a lemezen a blues-rock mellett a folk-rock és némi pszichedelikus rock[2] hatás érhető tetten, szemben a későbbi albumok, direktebb hard rock stílusával. A korong megjelenését egy 4 számos EP kiadása követte, melynek dalai a debütáló album későbbi újrakiadásaira is felkerültek. Az EP New Day címmel, 1971. augusztus 20-án jelent meg.[1]

Thin Lizzy
Thin Lizzy
nagylemez
Megjelent 1971. április 30.
Felvételek 1971. január 4.január 9.
Decca Stúdió, West Hampstead, London, Anglia[1]
Stílus blues-rock, folk-rock
Nyelv angol
Hossz 38:39
Kiadó Decca Records
London Records (USA és Kanada)
Producer Scott English
Thin Lizzy-kronológia
Thin Lizzy
(1971)
Shades of a Blue Orphanage
(1972)
Kislemezek az albumról
  1. The Farmer" / "I Need You
    Megjelent: 1970. július 31. (csak Írország-ban)

Háttér, fogadtatásSzerkesztés

Az együttes első hanghordozója 1970 nyarán jelent meg, amelyen két dal volt hallható, és csak Írország-ban lehetett kapni. Az anyag mindössze 283 példányban kelt el,[3]majd az ekkor még négytagú formáció hamarosan trióvá fogyatkozott. 1971-ben szerződtette őket a Decca Records, majd Londonba utaztak, hogy rögzítsék első albumukat. A Scott English producerkedésével készült albumot 5 nap alatt vették fel a kiadó stúdiójában, majd 1971 április 30-án jelentették meg. Zenei hatásaik közül a Faces, Jimi Hendrix és a Cream[3] volt a leghangsúlyosabb, így a dalokban a blues-rock mellett pszichedelikus hatások is felbukkantak. Emellett már ekkor jelen volt az együttes zenéjében a később is meghatározó kelta dallamvilág.

Kritikák
SzerzőÉrtékelés
Allmusic [4]
Martin Popoff:Collector's Guide to Heavy Metal8/10[5]

Megjelenésekor az album nem keltett különösebb figyelmet, a kritikusok nagyrészt negatívan cikkeztek róla. A rajongók körében általános vélekedés, hogy a lemezen hallható dalok színvonala jócskán elmarad a későbbi albumokon hallható szerzeményekétől.[6]Az albumon hallható dalok nagyrészét az Allmusic kritikusa Eduardo Rivadavia laposnak, zavarosnak és befejezetlennek minősítette, hozzátéve, hogy Eric Bell korántsem olyan karizmatikus gitáros, mint Jimi Hendrix vagy Eric Clapton.[4]Meglátása szerint az album meglepően lágy, és messze nem képviseli azt a színvonalat, ami az 1970-es évek közepén jellemezte az együttest, mégha Lynott költői dalszövegei már ekkor is figyelmet érdemeltek.[4] A Sputnikmusik 3 pontot adott rá a lehetséges ötből, hozzátéve, hogy az album meglepetésként érheti azt, aki a későbbi hard rock-os hangvételű albumok után ismerkedik meg a debüttel.[7]A szerző kifejtette, hogy az album kellemes hallgatnivaló lehet a késő esti órákban, hozzátéve, hogy a zenekart jellemző határozatlanság és stíluskavalkád néhány esetben jól működik, mint például a meglepően progresszív Diddy Levine esetében is.[7]Ebben az írásban is kitért a szerző Eric Bell hiányosságaira, magát az albumot pedig az "érdekes" jelzővel illette.[7] Martin Popoff kanadai újságíró dícsérte az album kísérletezős hozzáállását, hozzátéve, hogy az album néhány meglepően jó dalt is tartalmaz.[5]

Az album dalait olyan befolyásos műsorvezetők játszották, mint John Peel és Kid Jensen,[1]ennek ellenére a lemez gyenge eladásokat produkált és nem került fel az angol lemezeladási listákra sem. A megjelenést koncertezés követte, főleg Írország-ban, azonban az együttes 1971 márciusától London-ba tette át a székhelyét az előrelépés reményében. 1971-ben jelent meg a a New Day című 4 számos EP, amely a debüthöz hasonlóan észrevétlen maradt,[8]annak ellenére, hogy a Dublin című szerzemény megmutatta Lynott szerzői tehetségét.[4]Az augusztus 20-án megjelenő anyag mind a 4 dala felkerült a debütáló album újbóli kiadására. A 2010-es újrakiadás további bónuszdalokat rejtett, közöttük azt a The Farmer című szerzeményt is, ami csak Írország-ban jelent meg 1970-ben egy kétszámos kislemez formájában. A debütlemezen található Honesty Is No Excuse című dalt az amerikai Cass McCombs dolgozta fel a 2013-as Big Wheel and Others albumán.

SzámlistaSzerkesztés

Az összes szám szerzője Phil Lynott, kivéve ahol jelölve van.. 

A oldal
# Cím Hossz
1. The Friendly Ranger at Clontarf Castle (Eric Bell, Lynott) 3:01
2. Honesty Is No Excuse 3:40
3. Diddy Levine 7:04
4. Ray-Gun (Bell) 3:05
5. Look What the Wind Blew In 3:23
B oldal
# Cím Hossz
6. Eire 2:07
7. Return of the Farmer's Son (Brian Downey, Lynott) 4:14
8. Clifton Grange Hotel 2:26
9. Saga of the Ageing Orphan 3:40
10. Remembering 5:59
New Day EP bónusz dalai
# Cím Hossz
11. Dublin 2:26
12. Remembering, Pt. 2 (New Day) (Bell, Downey, Lynott) 5:04
13. Old Moon Madness 3:52
14. Things Ain't Workin' Out Down at the Farm 4:29
54:30

Remaszterizált és bővített újrakiadásSzerkesztés

A 2010. október 11-én megjelent kiadás bónusz dalai:

# Cím Hossz
11. The Farmer 3:40
12. Dublin 2:30
13. Remembering Pt. 2 (New Day) 5:08
14. Old Moon Madness 3:56
15. Things Ain't Working Out Down at the Farm 4:32
16. Look What the Wind Blew In (1977-es újrakevert változat) 3:22
17. Honesty Is No Excuse (1977-es újrakevert változat) 2:46
18. Dublin (1977-es újrakevert változat) 2:32
19. Things Ain't Working Out Down at the Farm (1977-es újrakevert változat) 3:58
71:03

KözreműködőkSzerkesztés

Thin Lizzy
Vendégzenészek
  • Ivor Raymonde – mellotron a Honesty Is No Excuse c. dalban.
  • Eric Wrixon – billentyűs hangszerek a The Farmer c. dalban.
  • Gary Moore – gitár és billentyűs hangszerek a 16-19 dalokban.
  • Midge Ure – háttérvokál és gitár a 16-19 dalokban.
Produkció

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c Byrne. Thin Lizzy: Soldiers of Fortune. London, UK: SAF Publishing, 34-40. o. (2006). ISBN 978-0946719815 
  2. Évtizedelő - 1977 : Beindul a gőzkalapács. (magyar nyelven). hardrock.hu. (Hozzáférés: 2019. június 18.)
  3. a b A Thin Lizzy története a rockerek.hu oldalon. (magyar nyelven). rockerek.hu. [2019. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 18.)
  4. a b c d Rivadavia, Eduardo: Thin Lizzy - Thin Lizzy review. Allmusic. Rovi Corporation. (Hozzáférés: 2011. június 13.)
  5. a b The Collector's Guide to Heavy Metal: Volume 1: The Seventies. Burlington, Ontario, Kanada: Collector's Guide Publishing, 277. o. (2003. október 1.). ISBN 978-1894959025 
  6. Thin Lizzy: Black Rose - A Rock Legend (magyar nyelven). shockmagazin.hu. (Hozzáférés: 2019. június 18.)
  7. a b c Thin Lizzy-Thin Lizzy kritika (angol nyelven). sputnikmusic.com. (Hozzáférés: 2019. június 18.)
  8. Stuart Bailie, "The Ballad of the Thin Man", Boxtree, 1996.