„Szerkesztő:Sierrahun/próbalap” változatai közötti eltérés

Eközben Russell Alger 5. michigani ezrede szintén Littlestownból indulva 3 óra körül elérte Hanovert és belefutott Fitz Lee lovasságába. Rohamoztak és Spencereikkel megszalajtották a virginiaiakat, majd üldözni kezdték őket és jópárat foglyul ejtettek. A járőrharcok sötétedésig folytak délnyugat felől fenyegetve a konföderációs csapatokat. Délután 2-kor megérkezett Wade Hampton, de a szekértrént és az öszvérménest irányító dandárja messze mögötte caplatott, csigalassúsággal. Custer a 6. michigani ezred megérkezte után mindjárt vissza is küldte őket támadni a várostól nyugatra. Ezúttal a Rice's Hill-i üteget próbálták elfoglalni. Grayék Spencerei tekintélyes tűzgyorsasággal köpték az ólmot, az üteg és a 10. virginiai ezred meghátrált, Grayék foglyokat ejtettek. Fitz Lee dandárja erősítést küldött a dombra és leszorította onnan Gray ezredét. Custer felsorakoztatta és megint felparancsolta őket a dombra. Még egy órát lövöldöztek egymásra Fitz Lee dandárjának nagyobbik részével, majd visszavonultak a vasúti depóhoz. Hampton Wade újonnan érkező dandárja kelet felé került és úgy nézett ki, mintha oldaltámadásba indulna, ezért Kilpatrick az északi dombokról a városba vontatta az Elder és Pennington tüzérséget. Wade azonban csak imitálta a rohamot és utána visszatért Stuart jobbszárnyára. Ezzel véget ért a harc. Az uniós veszteség 19 halott, 41 sebesült, 123 eltűnt, a konföderációs kevesebb, mint 150 a jelentések szerint. Ez azzal együtt jöhetett ki, hogy Cookesville óta megint 400 fogoly gyűlt fel Stuartnál, akiket később megint kegyelemmel eleresztettek. McClellan szds szerint jobb lett volna, ha a zsákmányolt szekereket Stuart megsemmisíti. Sötétedés után Stuart a Blooming Grove Road és más kisebb utak felhasználásval elkezdte az elszakadást kelet felé. Este 10-kor már minden déli katona úton volt York felé.

 

=== Chapter 9 ===

1863 augusztusának elején már újságcikkek és jelentések tárgyalták, hogy Stuart mennyiben hibás a csatavesztésért. Ez a június 9-i brandy stationnél elszenvedett meglepetés utáni blamegame után a második csapás a hirnevére. Charles M. Blackford szds. 1863. július 18-i levelében már arról ir, hogy Stuart nagy akarásában túlment a hasznosság határán és Lee-t nem informálta az ellenség mozgásáról.

 

1897 januárjában Marshall a Confederate Veteran Association of Washington, D. C. előtt beszélt

 

=== Chapter 5 ===