„Jausz Béla” változatai közötti eltérés

:* A [[Debreceni Egyetem|Pedagógiai Tanszéken]]

::[[1951]]. [[október 1.|október 1-jétől]] [[1952]]. [[augusztus 31.|augusztus 31-ig]] a Közoktatási Minisztérium alkalmazásában és [[Darvas József (író)|Darvas József]] miniszter megbízása alapján a [[Debreceni Egyetem|debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Tanszékén]] megbízott [[beosztás (felsőoktatás)|tanszékvezető intzeti tanárként]] dolgozott.<ref>A tanszék előző professzora [[Karácsony Sándor]] az őt ért eszmei és politikai támadások miatt [[1950]] márciusában nyugdíjazását kérte. Augusztus 1-jei nyugdíjazását követően senkit nem bíztak meg a tanszék vezetésével, a tanszékvezetői állás betöltetlen maradt. A tanszék irányítását hivatalból [[Gunda Béla]] [[dékán (felsőoktatás)|dékán]] végezte és a pedagógia tárgyak oktatását [[tanársegéd]]i, [[beosztás (felsőoktatás)|demonstrátori]] beosztású, olykor más felsőoktatási intézményből ideiglenesen meghívott oktatók látták el. A szétzilált tanszék oktatási feladatait különösen nehezítette a tanárképzés átszervezéséből a tanszéktől elvárt feladatok megoldatlansága. Jausz megbízással történt visszatértét Debrecenbe megelégedéssel, nagy elvárással és örömmel fogadták az egyetemen.</ref> {{h|Vargáné (2013)|loc= 150−151. p. – A kinevezésről, fogadtatásáról részletesebb leírás olvasható}} Pályázat után megválasztott{{h|Vargáné (2013)|loc= 159−165. p. − Részletesebb leírás a pályázat tartalmáról, körülményeiről, a választást megelőző vitáról, a döntés indokairól}} és [[1952]]. [[szeptember 1.|szeptember 1-jétől]] [[1957]]. [[április 26.| április 26-ig]] kinevezett tanszékvezető egyetemi docens. 1957. [[április 27.|április 27-től]] [[1967]]. [[június 30.|június 30-ig]], [[nyugdíjkorhatár|nyugdíjazásig]],<ref>Az egyetemeken még a korlátozott autonómia is lehetővé tette hogy eltérjenek az államilag megállapított nyugdíjazási korhatártól. Általános gyakorlatként a nyugdíjazás felsőkorhatára egyetemi oktatóknál a betöltött 70. életév volt. Jausz professzor, ettől eltérően, betöltötte a 72. életévét, amikor nyugdíjba ment.</ref> [[beosztás (felsőoktatás)|tanszékvezető egyetemi tanár]].{{h|Vargáné (2013)|loc= 161−166. és 171−177. p. – A KLTE BTK tanácsa, vagy az Egyetemi Tanács minden eseteben, amikor Jausz Béla egyetemi tevékenységét, pályázatát, minősítését tárgyalta két vonatkozásban fejezett ki hiányosságot és igényt személyével kapcsolatosan. Az egyik: családjával nem Debrecenben, az egyetem székhelyén élt hanem Budapesten (utazó oktató). A másik: kevesellték a [[publikáció]]i számát és ezzel együtt nem tartották elégségesnek [[tudomány|tudományos kutatótevékenységét]], [[tudományos fokozat|tudományos minősítettségét (fokozatát)]]. Ezek a kérdések, s az azokkal kapcsolatos elvárások már az 1952-es tanszékvezetői pályázatának vitájában megfogalmazódottak. Az utóbbi vonatkozású hiányosság és elvárás egyetemi tanári felterjesztésének lehetőségénél, [[1956]]-ban, különös élességgel újra előjött. Az egyetemi Tanács – felsőbb kívánalmat is teljesítve − 1956. decemberi ülésén egyhangúlag foglalt állást Jausz egyetemi tanári kinevezése mellett, így nem volt akadálya annak, hogy [[1957]]. [[február 28.|február 28-i]] keltezésű levele szerint a [[Első Kádár-kormány|Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány]] határozatával döntött Jausz Béla egyetemi tanári kinevezéséről. – Jausz Bélának a [[tudományos fokozat|kandidátusi]] [[disszertáció|értekezésének]] megvédése után a [[Magyar Tudományos Akadémia]] [[Tudományos Minősítő Bizottság]]a 1961-ben ítélte oda a [[neveléstudomány]]ok kandidátusa címet. Értekezése címe: [[Maróthi György]] életművének jelentősége, különös tekintettel [[tanterv]]i és [[iskolaszervezet]]i javaslataira. − [[1961]]. 160 p.}} {{h|Vargáné (2013)|loc= 178−182. p. – Jausz Béla az 1950-es években kapcsolatban és alkalmazásban állt a különböző megnevezésű közoktatási, nevelési kérdéseket felügyelő minisztériummal. [[1954]] júliusától [[1955]]. [[augusztus 31.|augusztus 31-ig]] az Oktatásügyi Minisztérium Felsőoktatási Főosztálya Módszertani Osztályát vezette. Ezekben az időkben fogalmazódtak meg a kezdeményezések egy felsőoktatási pedagógia alapjainak kidolgozására, megírására. Az oktatás és módszertan elvi kérdésiről javaslatokat terjesztettek elő. Foglalkoztak az egyetemi nevelés szempontjából a tanszékek szerepével. Azzal, hogy milyen jellemzőkkel rendelkezzenek a tanárok az egyetemi nevelőmunkában; a kulturális-és sportmunka nevelésben betöltött szerepével, a párt szerepével az oktatók közöti politikai nevelőmunkában stb. A Módszertani Osztály vezetése mellett vezette az Elméleti pedagógiai munkaközösséget, tagja volt a nevelési alapelveket kidolgozó bizottságnak, jelen volt a Nevelési Főbizottság ülésein. Osztályvezetőként rendszeresen részt vett nevelési ankétokon az ország különböző felsőoktatási intézményeiben. − Debrecenben a BTK ülésein hozzászólásaiban rendszeresen tájékoztatta a Kart a minisztérium állásfoglalásairól. Személyében a jól értesült, tájékozott, de szerény, mértéktartó, helyzetével soha vissza nem élő oktató, Kari Tanácstag volt és ugyancsak vezette a Kari Módszertani Bizottságot.}}<br>

:::'' „…a lehetőség adta keretek között − éppen az a főtörekvésem, hogy ne neveléselméletet, hanem gyakorlati pedagógiát adjak elsősorban. Magam is 25 évig a középiskolai gyakorlat embere voltam. Saját multamat csúfolnám meg, ha nem látnám, hogy a leendő tanárokat csak ezen a vonalon lehet közelebb hozni az egyébként feltétlenül szükséges elméleti síkhoz.” '' {{h|Vargáné (2013)|loc= 157. p. – Idézi az 1952. április 29.-i KLTE BTK jegyzőkönyvből.}}<br>

::Jelentős sikereket értek el a neveléstudományhoz tartalmilag kapcsolható képzési formák, szakok kidolgozásában, majd indításában: <br>

::1957/58-as egyetemi tanévben indult<br>