„Kongói Szabadállam” változatai közötti eltérés

A gyarmati uralom megszilárdítása közben sem csökkent a bevételek növelésének kényszere. A fehér köztisztviselők fizetését drasztikusan csökkentették, viszont az általuk kitermelt profit nagyságával arányos jutalékot kaptak. A rendszert számos nemzetközi kritika után megváltoztatták, az újonnan bevezetett ''allocation de retraite'' rendszer értelmében azok a tisztviselők, akik tevékenységét elöljáróik „''megfelelő''”nek„megfelelő”-nek értékelték, szolgálati idejük végén kaptak egy jelentősebb összeget. Gyakorlatilag azonban semmi sem változott.

A nyersgumi kezdetben az esőerdőben található indák nedvéből származott, a brazil gumiültetvényekkel ellentétben, ahol a fák kérgének megcsapolásával nyerik ki. A gumi kitermelésének egyetlen módja volt, hogy a bennszülöttek elvágták az indát és saját testüket borították be a kifolyó nedvvel. Amikor a nyergumi megszilárdult, akkor lekaparták, amely igen fájdalmas volt – minden testszőrzetet eltávolítottak a latexszel együtt. Az indák száma a folyamatos kitermelés miatt egyre csökkent, és egyre nehezebb volt őket felkutatni, de a kormányzat könyörtelen volt a gumikvóták behajtásában.<ref name="caw">Cawthorne, Nigel. ''The World's Worst Atrocities'', 1999. Octopus Publishing Group. {{ISBN|0-7537-0090-5}}.</ref>

A kvóta-rendszerkvótarendszer támogatására bevetették a gyarmati rendfenntartó szolgálat, a ''[[Force Publique]]'' (FP) tagjait is. Az FP tisztjei fehér zsoldosok voltak, míg a közkatonák feketék; sokuk korábban a Felső-Kongó vidékén lakó kannibál volt, míg egy részüket gyermekkorukban rabolták el, és a rabszolgasághoz hasonló körülmények között képezték ki őket. Modern lőfegyverekkel és a vízilóbőrből készült korbáccsal felfegyverkezve, az FP tagjai rendszeren túszokat ejtettek (általában nőket), akiket megkínoztak, megerőszakoltak és megkorbácsoltak. Az ellenálló falvakat felégették és a meggyilkolt bennszülöttek kezét, mint trófeát gyűjtötték. Ennek oka, hogy a fehér tisztek aggódtak a lőszer pazarlása miatt és megkövetelték, hogy minden egyes elhasznált lőszerért cserébe egy kezet szolgáltassanak be.<ref name="caw"/>

Elméletben minden levágott kéz egy gyilkosságot jelentett, de gyakorlatban a katonák időnként „''csaltak''”: levágták az áldozat kezét, majd magára hagyták. A katonák áldozatai közül sokan később azt állították, hogy úgy élték túl a gyilkosságokat, hogy halottnak tettették magukat – miközben a katonák levágták a kezüket. Csak miután a katonák elmentek, merték ellátni a sebüket vagy segítséget kérni. Egyes esetekben az FP kényszertoborzott tagjai le tudták csökkenteni szolgálati idejüket, ha több kezet gyűjtöttek be, mint bajtársaik, ami igen gyorsan elharapózott, és még több értelmetlen csonkítást eredményezett.

A kegyetlenkedések, gyilkosságok és csonkítások áldozatainak száma nem ismert pontosan, csak egymástól jelentősen eltérő becslések léteznek. A Kongói Szabadállam lakosságának jelentős csökkenése azonban mindenki számára nyilvánvaló volt, aki összehasonlította a lakosság létszámát a gyarmati közigazgatás kezdete (1885) és a 20. század első évei között. A korabeli megfigyelők és a modern történészek alapján (köztük [[Jan Vansina]], az University of Wisconsin történészprofesszora) becslései alapján a gyarmat lakossága alig 15 év alatt felére csökkent.<ref>''Hochschild'' p.232-233</ref> [[Roger Casement]] írbrit diplomata nagy port felkavaró jelentése alapján a népesség összeomlásának négy fő oka volt: a helyiek ellen folytatott háború, a helyi mezőgazdaság összeomlása miatt kialakuló éhínség, a születések számának jelentős csökkenése és a trópusi fertőző betegségek. Az [[afrikai álomkór]] valóban rengeteg áldozatot szedett, de a gyarmati közigazgatás kizárólag ezzel próbálta magyarázni a népességcsökkenést. Lipót bírálói azonban azt hangoztatták, hogy a gyarmati közigazgatás közvetlenül és közvetve is felelős a betegség terjedéséért.<ref>''Hochschild'' p.230-231</ref>