„Trofim Gyenyiszovics Liszenko” változatai közötti eltérés

Az 1920-as évek végétől a legfelsőbb hatalmi körökből érkező politikai támogatást élvezett. Az [[Szovjetunió Kommunista Pártja|SZKP]] politikájának szerves része volt, hogy a „cári értelmiséget” lecserélje egy elkötelezett „vörös értelmiségre”, tehát a proletariátus képviselőit vezető pozíciókba juttassa a mezőgazdaság, a tudomány és az ipar területén. Liszenko megfelelt e célra, hiszen nem volt felsőfokú végzettsége vagy tudományos fokozata.
 
Az [[erőszakos kollektivizáció]] után jelentősen csökkent a mezőgazdaság termelékenysége, és 1929-től kezdve az éhínség sok emberéletet követelt Ukrajnában, a világ legjobb minőségű termőföldjein. Szovjetunió-szerte mintegy 8 millió ember halt éhen. E korszakban Liszenko egyre újabb, egyre bombasztikusabb, de soha be nem váltott ígéreteivel (pl. szibériai gabona- és gyümölcstermesztés) csinált karriert, miközben a növénynemesítés teljes szétzüllesztésével maga is jelentősen hozzájárult az [[Holodomor|1930-as évek pusztító szovjet éhínség]]éhez. Hogy a növények növekedéséhez szükséges fény folyamatos legyen, Liszenko a gabonatáblákba lámpákat szereltetett fel, holott a mesterséges fény egyáltalán nem tudta helyettesíteni a napfényt. Munkája során gyakorlatilag a [[lamarck]]izmus elveit, tehát a szerzett tulajdonságok öröklődésének elvét, alkalmazta a mezőgazdaságban és a növénynemesítésben, ez alkotta a szovjet ''agrobiológia'' lényegét.
 
Egyik legfontosabb témája a [[vernalizáció]] volt. Ennek lényege, hogy az [[őszi búza]] nedves magvait a havon átfagyasztva tavasszal is vethető vetőmagot nyert, így az őszi búza olyan területeken is termeszthetővé vált, ahol korábban klimatikus okok miatt csak a kisebb termelékenységű [[tavaszi búza]] volt termeszthető. A módszer eredményessége kérdéses, és a nagyüzemi gyakorlatban alkalmazhatatlan volt.
A szovjet sajtó hamarosan megtelt az anti-liszenkóista írásokkal, és a tudományosság alapvető normáit helyreállították a szovjet biológiában és mezőgazdaságban. Liszenkót eltávolították a Tudományos Akadémia Genetikai Intézetének igazgatói posztjáról, tevékenységét egy kísérleti állomáson való munkára korlátozták, az intézetet megszüntették. Hruscsov bukása (1964) után, a Tudományos Akadémia elnöke bejelentette, hogy Liszenko tanainak kritikával szembeni védettsége megszűnt. Szakértői bizottságot küldtek kísérleti munkájának felülvizsgálatára, a bizottság lesújtó véleményét nyilvánosságra hozták. Munkájának azonban még sok évig hatása volt [[Kína]] mezőgazdaságára.
 
A ’70-es évek elején Jurij A. Ovcsinnyikov (molekuláris biológus) és V. M. Zsdanov (virológus) meggyőzte az SzKPSZKP Központi Bizottságát arról, hogy a [[biológiai fegyverek]] birtoklása és alkalmazása stratégiai jelentőségű lesz a jövő háborúiban, ezért a szovjet hadászati célok érdekében elengedhetetlen a liszenkóizmus felszámolása és a modern molekuláris genetika átvétele a nyugati tudományból. A Szovjetunióban teljes titoktartás mellett, a nemzetközi jog által tiltott módon megindult a világtörténelem legnagyobb szabású, és legmagasabb tudományos színvonalú [[biofegyver]] programja.
 
Munkássága során Trofim Liszenko egyetlen országban – a [[Magyar Népköztársaság]]ban – tett szakmai látogatást. A Rákosi-rendszerben Magyarországon is folyt a liszenkóizmus meghonosítása: kísérletek történtek a gyapottermelés, a narancstermesztés meghonosítására, melyre az ország éghajlati adottságainak fogva alkalmatlannak bizonyult, {{forrás|továbbá a bőr előállítására patkánybőrt akartak felhasználni, de mivel a patkányokat alig tudtak befogni, ez a kísérlet is csúfos kudarccal ért véget.}}