„Lucifer” változatai közötti eltérés

[[Szent Jeromos]], amikor a [[Septuaginta]] alapján elkészítette a latin nyelvű [[Vulgata|Bibliát]] (Vulgata), ezt a szót használta a ''phosphoros'' (hajnalhozó) fordításaként, többek között az [[Izajás könyve|Ézsaiás könyvében]] is (14:12), ahol [[Babilon]] királyára utal. [[Quintus Septimius Florens Tertullianus|Tertullianus]] és [[Origenes]] elbeszéléseikben a szöveget átértelmezve adták vissza, és a Lucifer szót tulajdonnévnek, az egyik [[Főangyal|arkangyal]] nevének olvasták. Lucifer az egyik legfőbb [[angyal]] volt, aki fellázadt [[Isten]] ellen, ezért kitaszították a mennyből; [[Sátán]]nal és az ördöggel azonosították, az őt követő angyalokat pedig a [[démon]]okkal. Ebben a jelentésében a szót I. Gergely pápa honosította meg. Lucifer az emberi felvilágosítást is jelképezi, minthogy a kigyó a halhatatlanság és az isteni tudás fájáról való gyümölcs leszedésére biztatta ÉvatÉvát, az isteni tilalommal szembeszállva, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy Isten az embert sötétségben akarta hagyni, hanem hogy az egy isteni feladat kellett volna, hogy maradjon.