„Szerkesztő:Sierrahun/próbalap” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
974. sor:
Eközben Russell Alger 5. michigani ezrede szintén Littlestownból indulva 3 óra körül elérte Hanovert és belefutott Fitz Lee lovasságába. Rohamoztak és Spencereikkel megszalajtották a virginiaiakat, majd üldözni kezdték őket és jópárat foglyul ejtettek. A járőrharcok sötétedésig folytak délnyugat felől fenyegetve a konföderációs csapatokat. Délután 2-kor megérkezett Wade Hampton, de a szekértrént és az öszvérménest irányító dandárja messze mögötte caplatott, csigalassúsággal. Custer a 6. michigani ezred megérkezte után mindjárt vissza is küldte őket támadni a várostól nyugatra. Ezúttal a Rice's Hill-i üteget próbálták elfoglalni. Grayék Spencerei tekintélyes tűzgyorsasággal köpték az ólmot, az üteg és a 10. virginiai ezred meghátrált, Grayék foglyokat ejtettek. Fitz Lee dandárja erősítést küldött a dombra és leszorította onnan Gray ezredét. Custer felsorakoztatta és megint felparancsolta őket a dombra. Még egy órát lövöldöztek egymásra Fitz Lee dandárjának nagyobbik részével, majd visszavonultak a vasúti depóhoz. Hampton Wade újonnan érkező dandárja kelet felé került és úgy nézett ki, mintha oldaltámadásba indulna, ezért Kilpatrick az északi dombokról a városba vontatta az Elder és Pennington tüzérséget. Wade azonban csak imitálta a rohamot és utána visszatért Stuart jobbszárnyára. Ezzel véget ért a harc. Az uniós veszteség 19 halott, 41 sebesült, 123 eltűnt, a konföderációs kevesebb, mint 150 a jelentések szerint. Ez azzal együtt jöhetett ki, hogy Cookesville óta megint 400 fogoly gyűlt fel Stuartnál, akiket később megint kegyelemmel eleresztettek. McClellan szds szerint jobb lett volna, ha a zsákmányolt szekereket Stuart megsemmisíti. Sötétedés után Stuart a Blooming Grove Road és más kisebb utak felhasználásval elkezdte az elszakadást kelet felé. Este 10-kor már minden déli katona úton volt York felé.
{{off-}}▼
=== Chapter 9 ===
1863 augusztusának elején már újságcikkek és jelentések tárgyalták, hogy Stuart mennyiben hibás a csatavesztésért. Ez a június 9-i brandy stationnél elszenvedett meglepetés utáni blamegame után a második csapás a hirnevére. Charles M. Blackford szds. 1863. július 18-i levelében már arról ir, hogy Stuart nagy akarásában túlment a hasznosság határán és Lee-t nem informálta az ellenség mozgásáról.
996 ⟶ 995 sor:
Rosser a szerzők szerint messze magasabb rangra lett előléptetve, mint érdemei minősitették, amit Stuartnak köszönhetett, ám ehelyett begőzölt rajta, hogy ez miért tartott ilyen sokáig és vehemensen kritizálta Stuartot. Háború után irt narrativáját Wade Hampton kérésére vetette papirra, aki szintén nem volt jóban Stuarttal. Rosser Lee-t védelmezi, Stuart szemek és fülek nélkül hagyta a hadsereget, nagyban ez okozta a gettysburgi vereséget.
▲{{off-}}
=== Chapter 10===
Porter Alexander szerint az uniós hadsereg megkerülése rendkivül balga kezdeményezés volt, amit Lee még balgábban jóváhagyott. Ezután megismétli, hogy emiatt a kritikus időben a három dandárnyi lovasság nem akadályozta meg, hogy véletlen talákozóharcban, tervezés nélkül csapjanak össze a Potomac hadsereggel.
1875-ben Samuel P. Bates történész irt egy könyvet a gettysburgi csatáról. Elsőként ő okolta Stuartot a vereségért könyv formátumban.
1886-ban Louis Phillippe Albert d'Orleans, Comte de Paris irt egy kiegyensúlyozott összefoglalót. Szerinte Stuartnak volt a legnagyobb felelőssége a vereségben, mivel "hiánya hátráltatta a hadsereg összevonását és lehetetlenné tette a South Mountain mentén védelmi állások elfoglalását, melyeket Meadenek meg kellett volna támadnia, vagy manőverezéssel helyéből kimozditania." De emellett részben Lee-t is hibásnak tartotta, mert "négy másik lovasdandárja volt, melyeket képtelennek bizonyult alkalmazni: Robertsont és Jonest Virginiában hagyta, Imbodent a lehető legtávolabbra küldte az ellenségtől, igy csak Jenkins maradt, mely a döntő pillantban a gyalogság háta mögött találta magát." Comte de Paris, The Battle of Gettysburg: From the History of the Civil war in America, Philadelphia: Porter&Coates, 1886. p 236-237. Ezen felül a szokásos litánia Lee taktikai hibáiról és alárendeltjeiéről, valamint a körülmények összejátszásából adódó okokról.
Abner Doubleday, Chancellorsville and Gettysburg. New York, Charles Scribner's Sons, 1882. p 108-110. Doubleday sosem tudta megemészteni, hogy az első hadtest éléről július 1-je estéjén Meade leváltotta és irományát arra használta, hogy őt, meg a szintén felelősnek tartott Oliver O. Howardot kritizálja. Furcsának találta, hogy Lee azt feltételezte, hogy az uniós hadsereg mindvégig passzivan várakozik Washingtontól délre, ahol csak Stuart lovasságával találkozik és Hooker mozgása felől totálisan tájékozatlan maradt. A déli irók mind Stuart elitélendő portyájával magyarázzák ezt a tájékozatlanságot, aki ezt korábban többször is végrehajtotta, és katonai hasznot tudott hajtani belőle, de ebben az esetben a távolságok és a kihivások lényegesen nagyobbak voltak. Ezzel együtt sem kellett volna, hogy a délieket meglepetésként érje.
== A Family Affair: The Pre-Kansas Saga of James Henry Lane ==
| |||