„I. Frigyes brandenburgi választófejedelem” változatai közötti eltérés

Frigyes a [[Hohenzollern-ház]]i [[V. Frigyes nürnbergi várgróf|V. Frigyes]]nek (1333–1398), Nürnberg várgrófjának fiaként született [[1371]]-ben. [[1396]]-ban a [[Magyar Királyság|Magyarország]]ra jött, és [[Zsigmond magyar király]] kíséretében részt vett a [[nikápolyi csata|nikápolyi csatában]]. [[1398]]-ban elhunyt édesapja, Frigyes pedig a felosztott várgrófságból az [[Ansbachi fejedelemség]]et örökölte. Frigyesnek része volt [[IV. Vencel cseh király|Vencel német király]] [[1400]]-as trónfosztásában letevésében, [[1401]]-ben pedig elkísérte az új német királyt, [[Rupert német király|Rupert]]et római útjára.

 

 

Frigyes tehát [[1412]]-ben Brandenburgba ment, ahol 2 éven keresztül küzdött a dacos és erőszakos [[junkerek]]kel, különösen a Quitzow-családdal. [[1414]]-re sikerült helyreállítania a közbékét, ezért a [[tangermünden]]i rendi gyűlés elismerte Frigyest urának és hálát szavazott neki a közbéke helyreállításáért. [[1415]]-ben Frigyes is elment [[konstanzi zsinat]]ra, ahol – az [[IV. Frigyes osztrák herceg|Üreszsebű Frigyes osztrák herceg]] támogatásával – a zsinatról megszökött, és ezért birodalmi átokkal sújtott [[XXIII. János (ellenpápa)|XXIII. János ellenpápa]] után indult és elfogta a herceggel együtt. Ezért a tettéért Zsigmond [[1415]]. [[április 30.|április 30-án]] a brandenburgi őrgrófság örökös urává és császári főkamarássá nevezte ki, [[1417]]. [[április 18.|április 18-án]] pedig személyesen iktatta be Frigyest Konstanzban új méltóságába. Frigyes új országával nem sokat törődött, továbbra is inkább birodalmi ügyekkel foglalkozott. Mint birodalmi fővezér szerepelt a [[huszita háborúk|husziták elleni háborúk]]ban jeleskedett. ([[1432]]-ben bosszúból a husziták Brandenburgba is betörtek.)