„I. Frigyes brandenburgi választófejedelem” változatai közötti eltérés

[[1409]]-ben támogatta Zsigmondot a magyar főnemesekkel szembeni küzdelemben, amiért Zsigmond {{szám|20000|tallérra}} szóló kötelezvényt adott Frigyesnek. Frigyes ezek után továbbra is szimbiózisban élt Zsigmonddal, és nagy sikerrel működött [[1410]]-ben Zsigmond német királlyá való választása körül. Zsigmond hálából [[1411]]-ben korlátlan hatalmú császári biztosként Brandenburgba küldte Frigyest – egyúttal ígéretet is tett, hogy Frigyes mindaddig Brandenburg élén maradt, amíg ő maga ki nem fizet neki {{szám|100000|aranyforintot}}.

 

 

[[1420]]-ban elhunyt Frigyes bátyja, [[III. János nürnbergi várgróf]] (1369–1420), így Frigyes megörökölte a Nürnbergi Várgrófság másik részét, Brandenburg–Bayreuthot is. Ezek után mindent megtett, hogy Szászországot és Lengyelországot is megszerezze, óhaja azonban nem teljesült. Amikor a Szász Választófejedelemséget [[1423]]-ban a meisseni őrgrófra, [[I. Frigyes szász választófejedelem|''Harcias'' Frigyes]]re ruházta Zsigmond, Frigyes komolyabb összetűzésbe került urával. Zsigmond [[1437]]-es halála után az öreg brandenburgi választófejedelem megkísérelt a Német-római Császárság élére kerülni, de nem őt választották meg új uralkodónak. 3 évvel később, [[Cadolzburg]]ban hunyt el majdnem 70 éves korában. Országait felosztotta fiai között: legidősebb fia, [[IV. János bayreuthi őrgróf|IV. ''Alkimista'' János]] (1406–1464) kapta [[Bayreuthi őrgrófok listája|Brandenburg–Bayreuth]]ot; [[II. Frigyes brandenburgi választófejedelem|II. ''Vas'' Frigyes]] (1413–1471) a Brandenburgi Választófejedelemséget; [[III. Albert brandenburgi választófejedelem|III. Albert ''Achilles'']] (1414–1486) pedig [[Brandenburg–ansbachi őrgrófok listája|Brandenburg–Ansbach]]ot. Frigyes népe történetében mint jeles diplomata, önző és számító ember, egyben jó katona maradt fenn.