Alapvető jellegzetessége, hogy a [[latin ábécébenábécé]]ben nem létező hangok közül a mássalhangzókat[[mássalhangzó]]kat több [[betű]] összetételével fejezi ki, míg a magánhangzókat[[magánhangzó]]kat az eredeti betű mellékjeles[[diakritikus jel|mellékjel]]es kiegészítésével. További sajátossága, hogy a legtöbb nyelvben ''[[s]]''-sel írt hangot a magyarban ''[[Sz (digráf)|sz]]'' jelöli, valamint a ''[[j]]'' sem a sokfelé megszokott [zs]- vagy [dzs]-szerű hangot, hanem a palatális zöngés réshangot jelöli. A külföldiek számára az is gyakran nehézséget okoz, hogy az '''[[y]]''' nem önálló betű, hanem a '''[[g]], [[l]], [[n]], [[t]]''' után kettős betűt alkotva kiejtésmódosító (lágyító, palatalizáló) hatású (turistáktól gyakran hallani például [kirali]-t a ''[[Király]] [utca]'' helyett). Ezek közül is kivételes a ''gy,'' amely valójában nem a ''[[g]],'' hanem a ''[[d]]'' lágyított megfelelője. Az '''[[s]]''' kiejtésmódosító szerepe szintén szokatlan külföldiek számára a '''[[Cs (egyértelműsítő lap)#Magyar nyelv|cs]]''' és '''zs''' összetételében, a '''cs'''-t a legtöbb külföldi '''[[x]]'''-nek ejti.
