„Toboztermők” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Megjelenésük, tulajdonságaik |
A fenyők tobozai |
||
44. sor:
Legkorábban megjelent képviselőik valószínűleg a [[nyitvatermő ősfák]] lehettek. Hozzájuk képest a többi csoport tagjai egyrészt leegyszerűsödtek, másrészt több új, értékes tulajdonságra (facsövek, viráglepel, [[kettős megtermékenyítés]], rovarbeporzás, 2 sziklevél) is szert tettek.
A toboz kialakulásában két fontos kihalt rend játszott fontos szerepet. A [[nyitvatermő ősfák]] ''(Cordaitales)'' a [[karbon]] időszakban jelentek meg, bizonytalan eredettel. Régebbi vélemények szerint közvetlenül az [[előnyitvatermők]]től származtak (az [[Archaeopterisre]] utalnak a spirálisan álló, egyszerű levelek, a tracheidák, az [[eusztéle]] és a [[heterospória]]). Ebben az esetben a [[nyitvatermők]] eredete igen erősen [[polifiletikus]] lenne. Ezért elfogadottaqbb az a feltételezés, hogy nem közvetlenül, hanem a [[magvaspáfrányok]] „beiktatásával” származhattak az előnyitvatermőktől (hogy melyekből, az igen kérdéses).
A másik fontos, kihalt csoport az [[ősfenyők]] ''(Voltziales)'' rendje, amely a késő [[karbon]]tól egészen a [[jura (időszak)|juráig]] megvolt a Föld flórájában; virágkorát a [[perm (időszak)|permben]] és a [[triász]]ban élte. A korai ősfenyők egyik jellegzetes képviselője az [[Emporia]], amely — anélkül, hogy a közvetlen leszármazást bizonyítottnak vennénk — több szempontból eltér a [[nyitvatermő ősfák]]tól képest. A női jellegű oldalhajtáson a másodrendű hajtások már spirálisan állnak és ellaposodnak, maguk a pikkelyek viszont szórtak, a magkezdemény pedig fordított állású. A perm korú ősfenyőknél (pl. [[Pseudovoltzia]] spp.) a másodrendű kis hajtások pikkelyei összenőttek és a magkezdemények száma csökkent, viszont a murvapikkely megmaradt (49.e. ábra). Ez a struktúra már erősen emlékeztet a mai [[fenyőfélék]] ''(Pinaceae)'' magvas tobozára. Ezek szerint tehát az oldalhajtás a mai fenyők tobozának tengelyével homológ.
== Megjelenésük, tulajdonságaik ==
54 ⟶ 58 sor:
Leveleik épek, általában kicsik. Tipikusan tű vagy pikkely alakúak egy-két érrel, ritkábban laposak és lándzsásak sok levélérrel (tehát a „tűlevelű” jelleg nem általános). Legtöbbjük örökzöld. Többségük egylaki, de ritkán (pl. a [[Juniperus]], [[Cephalotaxus]], [[Taxus]], [[Araucaria]] és [[Podocarpus]] nemekben) előfordulnak kétlaki fajok is.
== A fenyők tobozai ==
A [[cikászok]]nak is vannak tobozai, de egészen más jellegűek: a fő hajtástengely végén helyezkednek el és erősen módosult levelekből állnak. A toboztermők tobozai oldalhajtásokon fejlődnek, és pikkelyeik legalább részben hajtásokból alakultak át. A porzós és termőleveles tobozok szerkezete alapvetően eltérő. Egyes taxononak, pl. a [[tiszafafélék]]nek nincs is magvas toboza (teljesen redukálódott) tehát ebben a törzsben még maga a toboz sem általános tulajdonság.
A női tobozok termő- és meddő- (murva-) pikkelyekből állanak — ezek spirálisan erednek a tengelyképletből. A pikkelyek alakja, elrendezése igen változatos, a termő és meddő pikkelypárok a módosulás és összenövés számos változatát mutatják. A magkezdemény „fordítva” ül a pikkelyen, azaz a [[mikropile]] a toboz tengelye felé néz. A magkezdeményben kifejlődő [[gametofiton]] soksejtű, egy vagy több [[archegónium]]mal és azokban egy-egy petesejttel. A porzós tobozkákban a [[sporofillum]]ok spirálisan rendezettek (kivéve a [[ciprusfélék]]et, amelyekben körkörösen). Közöttük nincsenek meddő pikkelyek, viszont a tobozkák egy-egy murvalevél hónaljában ülnek. Fejlődéstanilag az ilyen tobozkák egész csoportja tekinthető hím toboznak, de közönségesen az egyes tobozkákat vesszük annak. Egy levél alsó ([[abaxiális]]) oldalán két vagy sok [[sporangium]] fejlődik. A [[pollen]]en két családban is két légzsák alakult ki. A legtöbb fajnál a mikropilén kiválasztott [[nektár]]csepp vagy egy ragadós felület fogja fel a pollent. Hímivarsejtjeik nem mozgók; a spermasejtek a [[pollencső|pollencsövön]] át jutnak a petesejthez. A megtermékenyítés után az embrió a [[gametofiton]]tól kapja a tápanyagokat. A magvak gyakran szárnyasak. Amint fenti jellemzők jól mutatják, megporzásukban és terjedésükben is a szél játssza a fő szerepet. Sok sziklevelük van; akár 18 is lehet.
== Életmódjuk, termőhelyük ==
Hűvös és hideg éghajlaton egyes [[növénytársulás]]okban szerepük egyeduralkodó — különösen a [[Holarktisz|holarktikus]] régióban és a magas hegységekben — de a déli félgömbön sem játszanak alárendelt szerepet.
== Források ==
| |||