„Skrbčići” változatai közötti eltérés

Területe a 15. század közepéig csak gyéren lakott volt, főként néhány módosabb vegliai család használta mezőgazdasági célokra. A Frangepánok, hogy fokozzák az adóból származó bevételeiket a [[15. század]]ban velebiti vlachokat telepítettek ide, akik egy sajátos nyelvet az úgynevezett krki románt (krčkorumunjski) beszélték. A Linardići és Pinezići közötti területet ma is „Kambunnak” nevezik, mely szintén a krki románból származik és eredetileg mezőt jelentett. Kambun valamikor szintén falu volt, valószínűleg megfelel a mai Žgaljićinak. A Frangepánok krki uralma [[1480]]-ig tartott, amikor Velence tartva attól, hogy a [[I. Mátyás magyar király|Mátyás magyar király]] elfoglalja Frangepán VII. Jánost a sziget átadására bírta. Ezt követően Krk szigetét a Velence által kinevezett kormányzók, velencei nemesek igazgatták, akik viszonylagos önállóságot élveztek. A falut Krk első velencei kormányzója Antonio Vinciguerra [[1489]]-ben említi először „Ordinationes” című munkájában. Ez a forrás eléggé megbízhatónak tűnik, mert az [[1565]]-ös egyházlátogatás a települést sokkal korábbinak mondja. A 16. század elején a török veszély miatt a kontinens területeiről számos menekült érkezett ide. [[1797]]-ben a [[napóleoni háborúk]] egyik következménye a [[Velencei Köztársaság]] megszűnése volt. Napóleon bukása után [[1813]]-ban Krk osztrák kézre került. Ausztria [[1822]]-ben a Kvarner szigeteivel együtt elválasztotta Dalmáciától és Isztriával kapcsolta össze, mely közvetlenül Bécs irányítása alá tartozott. [[1867]] és [[1918]] között az [[Osztrák-MagyarOsztrák–Magyar Monarchia]] része volt. [[1857]]-ben 81, [[1910]]-ben 122 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a [[Szerb-Horvát-Szlovén Királyság]] része lett. A [[II. világháború]] idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. [[2011]]-ben 152 lakosa volt. Skrbčići mezőgazdasági jellegű település, lakói főként földművelésből, állattartásból, olajbogyó termesztésből és halászatból éltek. Néhány iparos is él a településen. A turizmus a kis szálláshely kapacitás miatt itt nem fejlődött jelentősen.