„Szerkesztő:Sierrahun/próbalap” változatai közötti eltérés

Stuart Charles Marshall által oly sokáig hiányolt, augusztus 20-i jelentésében hosszasan védelmezte magát. Szerinte Earlyt Yorkban és Wrightsville-ben tartózkodni sejtette, amiről északi újságcikkekből értesült. Felhozza, hogy több mint ezer foglyot ejtett, az egész VI. hadtestet az ő lovasságának elfogására irányitották Westminsterbe, ahová azon a reggelen érkezett meg, hogy ők távoztak és emiatt nem harcolhatott Gettysburgnél az első két napon. Meade French 4000 katonáját is utánpótláskisérésre használta fel Frederickből Washington felé az elfogott 125 trén miatt, igyígy azok sem voltak jelen a csatában. Stuart védekezik ellene, hogy a lovassága hiányzott a Gettysburgi felderitésnél, mert Jenkins lovassága ott volt erre, noha nem volt olyan hatékony, mint a 3800 fős induláskori létszámából következnie kellett volna. Rámutat, hogy Jackson chancellorsville-i megkerülését kevesebb lovasság tökéletesen fedezte, plusz megfékezte Stoneman portyáját, plusz Averell 3500 fős északi lovasságát a Rappahannock túlpartjára űzte. Yorkba érve Stuart látta, hogy Early már nincs ott és miért nem hagyott egy hirnököthírnököt hátra, hogy értesitse őt. Korrektül kitalálta, hogy Stuart jön, mikor a Hannoverben dörgő ágyúit hallotta. Igy polgároktól tudta meg, hogy Shippenburg felé távozott, de ekkor ő még úgy tudta, hogy ANV főerői Carlisle-nál lesznek. Ekkor már nagyon kifáradtak és Fairfaxben fű sem volt a lovak legeltetéséhez. Fauquierben a kemény utak a patkókat ették le. Néhány ezred száz fő alá fogyatkozott, de Gettysburgnél a gyengeségük ellenére felbuzgott bennük az akarás és keményen helytálltak.

David G. McIntosh ezds. lejegyezte, hogy 1887-ben Charles Marshall egy vacsorán: kezdeményeztem Stuart hadbiróság elé állitásátállítását, de Lee elutasitottaelutasította. Stuart nagyon nehezen szülte meg a jelentését, sokadszori követelésre. Longstreet szerinte úgy viselkedett az ügyben, mint aki parancsnokol a lovasság fölött, amire semmi oka nem volt.

Marshall 1864-es jelentésében elismrte, hogy Jenkins dandárja és E. V White zászlóalja rendelkezésre állt és nem volt más feladata, mint amire Lee utasitottautasította, de szerinte az le volt kötve Ewell hadtesténél. ((arra nem tér ki, hogy Stuart második parancsa pont ugyanoda kötötte volna le őt is.)) Szerinte mihelyt kitudódott, hogy az AoP átkelt, Robertson és Jones dandárjai késlekedés nélkül induljanak a fősereg után.

Heth, a harcok kirobbantója Lee unokatestvére volt, és az egyetlen a hadseregben, akit Lee a keresztnevén szólitottszólított: nem volt lovasság, az óriás vak volt.

Fitzhugh Lee Stuart barátja és Lee unokaöccse. Nagy kinbankínban Lee oldalára helyezkedett, Stuart hibázott a megkerüléssel; hiába kapott engedélyt rá, akkor sem volt jó megoldás. "...there is evidence that a staff officer of General Lee carried an order to General Ewell on the afternoon of the 1st of July, that from where he, General Lee, was, he could see the enemy flying over the heights; to push on and occupy them. But in his official report of the operations of that day, General Lee says: 'General Ewell was instructed to carry the hill occupied by the enemy if the found it practicable, but to avoid a general engagement until the arrival of the other divisions of the army;' and that Ewell 'decided to wait for Johnson's division,'. ((azt sejteti, hogy a hivatalos jelentés nem mindig fedte a valóságot és hogy Ewell a hibás)) De mivel a háború korai szakaszában Ewell törzsfőnöke volt, nem akarja megbántani az emlékét és igyígy annyit tud csak mondani, hogy egy kicsit több menetelés és táámadás árán el lehetett volna foglalni a magaslatokat. Henry B. McClellannek irtírt megánlevelében Fitz megerősitimegerősíti, hogy Stuart manővere hiba volt, ott kellett volna maradnia, ahol kapcsolatba tud lépni Lee-vel ha esik, ha fúj. Abban egyetért Earlyvel, hogy az igazi felelősség Longstreetet terheli a csatavesztésért. 1894-ben irt memoárjában azonban megvédte volt parancsnokát, mondván, hogy Stuart útvonalválasztásért Longstreetet és Lee-t terheli a felelősség, igy annak kritikája, hogy miért hiányzott a csatatérről, igaztalan.

Rosser a szerzők szerint messze magasabb rangra lett előléptetve, mint érdemei minősitettékminősítették, amit Stuartnak köszönhetett, ám ehelyett begőzölt rajta, hogy ez miért tartott ilyen sokáig és vehemensen kritizálta Stuartot. Háború után irtírt narrativájátnarratíváját Wade Hampton kérésére vetette papirra, aki szintén nem volt jóban Stuarttal. Rosser Lee-t védelmezi, Stuart szemek és fülek nélkül hagyta a hadsereget, nagyban ez okozta a gettysburgi vereséget.

Porter Alexander szerint az uniós hadsereg megkerülése rendkivülrendkívül balga kezdeményezés volt, amit Lee még balgábban jóváhagyott. Ezután megismétli, hogy emiatt a kritikus időben a három dandárnyi lovasság nem akadályozta meg, hogy véletlen talákozóharcban, tervezés nélkül csapjanak össze a Potomac hadsereggel.

1886-ban Louis Phillippe Albert d'Orleans, Comte de Paris irt egy kiegyensúlyozott összefoglalót. Szerinte Stuartnak volt a legnagyobb felelőssége a vereségben, mivel "hiánya hátráltatta a hadsereg összevonását és lehetetlenné tette a South Mountain mentén védelmi állások elfoglalását, melyeket Meadenek meg kellett volna támadnia, vagy manőverezéssel helyéből kimozditania." De emellett részben Lee-t is hibásnak tartotta, mert "négy másik lovasdandárja volt, melyeket képtelennek bizonyult alkalmazni: Robertsont és Jonest Virginiában hagyta, Imbodent a lehető legtávolabbra küldte az ellenségtől, igyígy csak Jenkins maradt, mely a döntő pillantban a gyalogság háta mögött találta magát." Comte de Paris, The Battle of Gettysburg: From the History of the Civil war in America, Philadelphia: Porter&Coates, 1886. p 236-237. Ezen felül a szokásos litánia Lee taktikai hibáiról és alárendeltjeiéről, valamint a körülmények összejátszásából adódó okokról.

Abner Doubleday, Chancellorsville and Gettysburg. New York, Charles Scribner's Sons, 1882. p 108-110. Doubleday sosem tudta megemészteni, hogy az első hadtest éléről július 1-je estéjén Meade leváltotta és irományát arra használta, hogy őt, meg a szintén felelősnek tartott Oliver O. Howardot kritizálja. Furcsának találta, hogy Lee azt feltételezte, hogy az uniós hadsereg mindvégig passzivan várakozik Washingtontól délre, ahol csak Stuart lovasságával találkozik és Hooker mozgása felől totálisan tájékozatlan maradt. A déli irókírók mind Stuart elitélendőelítélendő portyájával magyarázzák ezt a tájékozatlanságot, aki ezt korábban többször is végrehajtotta, és katonai hasznot tudott hajtani belőle, de ebben az esetben a távolságok és a kihivásokkihívások lényegesen nagyobbak voltak. Ezzel együtt sem kellett volna, hogy a délieket meglepetésként érje. "It is thought that [Stuart] hoped by threatening Hooker's rear to detain him and delay his crossing the river, and thus give Lee time to capture Harrisburg, and perhaps Philadelphia. His raid on this occasion was undoubtedly a mistake. When he rejoined the main body, his men were exhausted, his horses broken down, and the battle of Gettysburg was nearly over. As cavalry are the eyes of an army, it has been said that Stuart's absence prevented Lee from ascertaining teh movements and position of Hooker's army. Stuart has been loudly blamed by the rebel chroniclers for leaving the main body, but this is unjust; Lee not only knew of the movement, but approved it; for he directed Stuart to pass betwen Hooker and Washington, and move with part of his force to Carlisle and the other part to Gettysburg. Besides, Stuart left Robertson's and Jones's brigades behind, with orders to follow up the rear of the Union army until it crossed, and then to rejoin the main body. In the meantime they were to hold the gaps in the Blue Ridge, for fear Hooker might send a force to occupy them. These two brigades, with Imboden's brigade, and White's batallion, made quite a large cavalry force: Imboden, however, was also detached to break up the Baltimore & Ohio Railroad to prevent forces from the West from taking Lee in rear; all of which goes to show how sensitive the Confederate commander was in regard to any danger threatening his communications with Richmond. <- Itt hivatkozik Abner Doubleday, Chancellorsville and Gettysburg, New York, Charles Scribner's Sons, 1882.

William W. Blackford Stuart mérnöktisztje volt és részt vette a gettysburgi portyán. Szerinte a gettysburgi csatavesztés váltotta ki a Stuarttal szemben megfogalmazott legtöbb kritikát. Ő a csatavesztés okát Lee egészségi problémáiban vélte megtalálni, máskülönben július 1-jén felismerte volna a Cemetery Hill erős poziciójátpozícióját és vagy megparancsolta volna Ewellnek a támadást, vagy visszavonult volna egy kedvezőbb terepre. Szerinte ezen múlott a csatavesztés, nem Stuart és lovassága hiányán. Ha megnyerték volna a csatát, amihez nagyon is közel jártak, akkor Stuart portyáját óriási hadisikerként ünnepelték volna. Blackford szerint a portya által az ellenségenek okozott károk eleve igazolták annak jogosságát. A szerzők szerint Blackford gondolkodása szerint Leenek sokkal jobban hiányzott Stuart maga, mint a három dandár lovassága. <-- Itt hivatkoznak Blackford, War Years with Jeb Stuart, 232. o.

Henry B. McClellan őrnagy Stuart hozzáértő és megbecsült adjutánsa volt, egyébként philadelphiai születésű és George B. McClellan unokatestvére. Szerinte a stratégiai felelősség Lee vállán nyugszik. Megismételte azt az érvet, hogy a portya összezavarta és lelassitottalelassította az uniós hadsereg haladását, és megfosztotta Meade-et saját lovassága legjavától. Emellett azt állitottaállította, hogy Buford lovashadosztályának július 2-i visszavonásával Sickles elvesztette a hadteste előtt screenelő és felderitőfelderítő kapacitást, amely hozzájárult Longstreet támadásának relativrelatív sikeréhez. Bufordot azért irányitottákirányították át, mert Stuart az uniós hadsereg hátát fenyegette és a westminsteri szövetségi bázis biztositásárabiztosítására volt szükség. Ebben az értelemben a portya Lee minden vele szemben támasztott elvárásának megfelelt. <- Itt hivatkoznak McClellan, Life and Campaigns, 333. o.