„Van Cliburn” változatai közötti eltérés

Édesanyja, Rildia Bee O’Brian és Rosina Lhévinne tanítványa volt a [[Juilliard Scool of Music]]ban. Tizennyolc évesen debütált [[Houston]]ban; két év múlva bemutatkozott a [[Carnegie Hall]]ban is. A nemzetközi zenei életbe akkor robbant be, amikor 1958-ban Moszkvában megnyerte az első nemzetközi Csajkovszkij-verseny zongora kategóriáját. Egészen 1978-ig – édesapja (aki egyben menedzsere is volt) haláláig, amikor visszavonult a nyilvánosságtól – sikere töretlen volt.

Legfontosabb felvételei, amelyek többnyire a chicagói RCA stúdióban készültek az ’50-es évek végétől kezdve, a kor technikai színvonalát meghazudtolóan jó minőségben, többek közt a nagyszerű Reiner Frigyes vezényletével s a Chicago Symphony Orchestra közreműködésével: [[Robert Schumann|Schumann]] op.54-es, [[Szergej Szergejevics Prokofjev|Prokofjev]] harmadik, [[Sergey Rachmaninov|Rahmanyinov]] második, [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] ötödik, Csajkovszkij első zongoraversenye és természetesen még sok más színvonalas és szóló zongoramű is.

 

[[Thomas Zaremba|Thomas Zarembához]] fűződő tizenhét éves élettársi kapcsolata [[1994]]-ben ért véget. A kapcsolatról a közönség azután értesült, hogy Zaremba [[1996]]-ban beperelte Cliburnt, kártérítést követelve azért, hogy kitette őt az AIDS veszélyének.<ref>{{cite news |author=Kevin O'Hanlon |title=Pianist Van Cliburn sued for palimony |work=Milwaukee Journal Sentinel |date=1996-05-01}}</ref> A keresetet a bíróság elutasította.

== Jegyzetek ==

{{jegyzetek}}