Főmenü megnyitása

Van Cliburn [ˌvæn ˈklaɪbɜːrn], teljes nevén Harvey Lavan Cliburn Jr. (Shreveport, Louisiana, 1934. július 12.2013. február 27.[11]) amerikai zongoraművész.

Van Cliburn
Van Cliburn a Kennedy Center Honorsszal
Van Cliburn
a Kennedy Center Honorsszal
Született Harvey Lavan Cliburn Jr.
1934. július 12.[1][2][3][4][5][6]
Shreveport[7]
Elhunyt 2013. február 27. (78 évesen)[8][1][2][3][4][5][9][6]
Fort Worth
Állampolgársága amerikai
Élettárs Thomas Zaremba
SzüleiHarvey Lavan Cliburn Sr.
Rildia Bee O’Bryan
Foglalkozása
Iskolái Juilliard School
Kitüntetései
Halál okacsontrák
Sírhely Greenwood Memorial Park and Mausoleum[10]

A Wikimédia Commons tartalmaz Van Cliburn témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Édesanyja, Rildia Bee O’Bryan és Rosina Lhévinne tanítványa volt a Juilliard Scool of Musicban. Tizennyolc évesen debütált Houstonban; két év múlva bemutatkozott a Carnegie Hallban is. A nemzetközi zenei életbe akkor robbant be, amikor 1958-ban Moszkvában megnyerte az első nemzetközi Csajkovszkij-verseny zongora kategóriáját. Egészen 1978-ig – édesapja (aki egyben menedzsere is volt) haláláig, amikor csaknem egy évtizedre visszavonult a nyilvánosságtól – sikere töretlen volt. 1987-től szerepelt újra. Játszott Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov találkozója alkalmából, majd a Carnegie Hall 100. évadának megnyitóján is. Közönségében királyok, arisztokraták mellett Dwight D. Eisenhowertól Barack Obamáig csaknem minden amerikai elnök szerepelt.

Legfontosabb felvételei, amelyek többnyire a chicagói RCA stúdióban készültek az ’50-es évek végétől kezdve, a kor technikai színvonalát meghazudtolóan jó minőségben, többek közt a nagyszerű Reiner Frigyes vezényletével s a Chicago Symphony Orchestra közreműködésével: Schumann op.54-es, Prokofjev harmadik, Rahmanyinov második, Beethoven ötödik, Csajkovszkij első zongoraversenye és természetesen még sok más színvonalas és szóló zongoramű is.

 
A róla még életében elnevezett út utolsó lakhelyén, Fort Worthben

Thomas Zarembához fűződő tizenhét éves élettársi kapcsolata 1994-ben ért véget. A kapcsolatról a közönség azután értesült, hogy Zaremba 1996-ban beperelte Cliburnt, kártérítést követelve azért, hogy kitette őt az AIDS veszélyének.[12] A keresetet a bíróság elutasította.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Munzinger-Archiv. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  8. Pianist Van Cliburn dies at age 78|Dallas News
  9. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. július 23.)
  11. Pianist Van Cliburn dies at age 78
  12. Kevin O'Hanlon. „Pianist Van Cliburn sued for palimony”, Milwaukee Journal Sentinel, 1996. május 1. 

ForrásokSzerkesztés

  • Ki kicsoda 2000. Főszerk. Hermann Péter. Budapest, 1999. ISSN 1215-7066
  • Van Cliburn a Find A Grave oldalon