|
| más díjak = [[Kossuth-díj]] (1952) <br/> [[Magyarország Érdemes Művésze díj|Érdemes művész]] (1952)
|}}
[[Fájl:Tűz a Monostoron.jpg|bélyegkép|jobbra|250px260px| Indig Ottó: Tűz a Monostoron. Társulat: Nemzeti Színház. Bemutató: 1932.11.18. Rendező: Csathó Kálmán. Szereplők: Hupuczi, csizmadia: Bartos Gyula, Hupucziné: Vaszary Piri, Máriskó: Vándory Margit, Regina, Hupucziék lánya: Eőry Kató]]
'''Bartos Gyula''' (született: ''Prinz Salamon'') ([[Szeged]], [[1872]]. [[április 7.]] – [[Budapest]], [[1954]]. [[május 21.]]) magyar színész.
== Életútja ==
AtyjaApja Bartos Vilmos, tisztviselő volt (megh. 1915. aug. 15-én, Szegeden.) 15 évesen elszökött otthonról, s beállt színésznek. Előbb [[Pesti Ihász Lajos]] színigazgatónál működött, majd [[Szabadhegyi Aladár]]hoz szerződött, de ez az igazgatója elveszti koncesszióját, mire visszakerült az iskolába és letette az érettségit. Ezután beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, ahol [[Bercsényi Béla]], [[Császár Imre]] és [[Jászai Mari]] voltak tanárai. 1895-ben végzett, majd [[Kövessy Albert]] [[sátoraljaújhely]]i társulatához szerződött. Működött még Nyitrán és [[Vác]]on is, onnan 1896-ban [[Megyeri Dezső]]höz került [[Kolozsvár]]ra, majd 1899-től 1907-ig [[Krecsányi Ignác]] együttesében játszott. Majd újra Kolozsvárra került, innen ismét [[Szeged]]re, végül [[Temesvár]] és Buda színpadjain működött. 1906. június 7-én mint vendég fellépett a [[Nemzeti Színház]]ban a ''Folt, amely tisztít'' c. dráma Don Justo szerepében és ez évben szerződtették. Mint szerződött tag, 1907. május 13-án lépett föl először, 1932-ben az intézmény örökös tagja lett.
[[Fájl:Bartos Gyula sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|200px260px|Bartos Gyula sírja [[Budapest]]en. [[Kozma utcai izraelita temető]]: 5B-10-27.]]
1939 után a [[második zsidótörvény]] miatt nem léphetett színpadra, csak a [[Goldmark Színház]]ban láthatta a közönség. 1945-től haláláig újból a Nemzeti Színház művésze lett. Legparádésabb szerepével, a [[Lear király|Lear királlyal]] tért vissza.
|
