„Erőd Iván” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Élete: kieg/források |
a →Élete: kieg+ref |
||
37. sor:
Zongoristaként már a főiskola éveiben szerepet vállalt a kortárs zene interpretációjában, így tagja lett az úttörő ''„die reihe”'' együttesnek is, és elsők között játszott [[Karlheinz Stockhausen]]t, [[Luciano Berio]]t, [[Pierre Boulez]]t. Első önálló estje a [[Musikverein]] Brahms-termében volt, 1960-ban a bécsi Zenebarátok Társasága szervezésében. A diploma után koncertezésből tartotta el magát. 1961-ben megnyerte a [[Bösendorfer]]-versenyt, aminek jutalma egy hangszer volt, majd a nemzetközi [[Ferruccio Benvenuto Busoni|Busoni]]-zongoraversenyen is elismerték. A koncertek mellett kísérőként is dolgozott, 1962 és 1964 között pedig a [[Staatsoper (Bécs)|bécsi Operaház]] korrepetitora volt, ahová még főiskolásként [[Herbert von Karajan]] hívta, miután hallotta egy kóruspróbán, de csak a diploma után vállalta el addig, amíg meg nem élt választott szakmájából. Itt ismerte meg a [[zenés színház]]i munkafolyamatokat. A [[Bécsi Ünnepi Hetek]]en is dolgozott. Zongoraművészként Európában és a Közel-Keleten lépett fel rendszeresen.
Zeneszerzőként minden zenei műfajban megmutatkozott: operákat, [[szimfonikus zenekar]]i és [[versenymű]]veket, [[kamrazene|kamrazenéket]], vokális műveket, [[blues]], [[dzsessz]]es hangzással is szerzett. 1951 óta komponált. Első [[Opera (színmű)|operáját]] (''A selyemhernyók'') 28 évesen kezdte el írni operai segédrendező kollégájával, amit a [[Theater an der Wien]]ben{{wd|Q374336}} vittek sikerre. Ez a műfaj állt hozzá leginkább közel. Olyan előadók adták elő műveit, mint [[Roger Norrington]]{{wd|Q537083}}, [[Marcello Viotti]]{{wd|Q124454}}, [[Leonard Slatkin]], [[Marjana Lipovšek]]{{wd|Q468005}}, [[John Shirley-Quirk]]{{wd|Q326394}}, [[Heinrich Schiff]]{{wd|Q662066}}, [[Schiff András]]. 2019-ben nemzetközi magyar és osztrák művészekkel együtt a washingtoni [[John F. Kennedy Előadóművészeti Központ]]{{wd|Q1631981}} a nemzetközi művészeti bizottságának arany medáljával tüntették ki – amit pár nappal halála előtt legidősebb fia vett át a [[Albertina (Bécs)|bécsi Albertina múzeumban]].<ref name=kennedy2019>[https://cms.kennedy-center.org/docs/default-source/public-relations-documents/2019-press-releases/updated-with-vienna-photos-kcica-gold-medals-awarded-in-budapest-and-vienna_final.pdf The John F. Kennedy Center for the Performing Arts announces the 2019 Recipiens og Gold Medal in the Arts] - cms.kennedy-center.org - 2019. június 19.</ref><ref>[https://volksgruppen.orf.at/magyarok/stories/3001831/ Meghalt Erőd Iván zeneszerző], volksgruppen.orf.at - 2019. június 25.</ref>
1967 és 1989 között a [[Grazi Zeneművészeti Egyetem|grazi Zeneakadémia]]{{wd|Q875147}} óraadó, 1971-től kinevezett, majd 1975-től – mikor is [[Graz]]ba költözött – már rendes tanáraként tevékenykedett. Tanítványai voltak többek között [[Georg Friedrich Haas]]{{wd|Q49388}}, [[Jörg-Martin Willnauer]]{{wd|Q1715196}} is. 1989-től ismét Bécsben élt, ahol a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem (akkor még főiskola) professzora, 2004-től [[emeritus]]a volt. Nála tanult például [[Bánlaky Ákos]], [[Bolcsó Bálint]], [[Nánási Henrik]], [[Varga Judit (zeneszerző)|Varga Judit]] is. Pedagógusi munkája során összhangzattant, ellenponttant, zeneszerzést, stílusgyakorlatokat oktatott. Az 1970-es években [[Dobszay László]] meghívta egy előadásra, majd 1982-ben a Zeneakadémia is invitálta. Operáját levetítették a Szabadság téri tévészékházban, ugyan csak szűk körben. 2004–2005 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem vendégprofesszora volt.
Tiszteletbeli tagja volt az [[Osztrák Zeneszerzők Egyesülete|Osztrák Zeneszerzők Egyesületének]]{{wd|Q306313}}.<ref>[https://www.komponistenbund.at/ivn-eroed-mit-goldmedaille-des-kennedy-center-geehrt/ Der ÖKB trauert um Iván Eröd], komponistenbund.at - 2019. június</ref> 2009-ben a [[Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia]] zenei alkotóművészeti osztálya rendes tagjává választották.
1993-ban megújította magyar állampolgárságát, az osztrák megtartása mellett. Ugyanebben az évben [[Csákberény]]ben vett egy ingatlant, ahol sokat tartózkodott. Francia feleségével, Marie-Luce Guyal 1969-ben között házasságot. Öt gyermekük született. Hárman is a zenei szférában helyezkedtek el. [[Adrian Eröd]]{{wd|Q90028}} (1970) opera [[bariton]], [[Leonard Eröd|Leonard]] (1977) [[fagott]]os, [[Raphael Eröd|Raphael]] (művészneve: Schlüsselberg, 1984) pedig [[karmester]].<ref>Monika Kornberger: [https://www.musiklexikon.ac.at/ml/musik_E/Eroed_Familie.xml Eröd, Familie], musiklexikon.ac.at - 2019. június 25. (hozzáférés: 2019. július 24.) {{de}}</ref> [[Juliette Eröd|Juliette]] (1972) színésznő, fiatalabbik lánya, Natalie pedig tanítónő, de énekelni is tanult.
| |||