„V. Márton pápa” változatai közötti eltérés

 

===Egyházi reformer===

Miután a Pápai Államok és Róma ügyeit nagyrészt lezárta, vagy legalábbis elindította a legfontosabb folyamatokat, az egyház belső gondjaira irányította figyelmét. A skizma után egyesült katolikus egyház belső szervezete még a közel egy évszázados különigazgatás miatt nem csiszolódott össze. A belső viták elsimítása azonban csak a kisebb gondot jelentette Márton uralkodása alatt. A pápa megválasztása után újra érvényesíteni akarta hatalmának elismerését. Ez azt jelentette, hogy Mártonnak nyíltan szembe kellett helyezkednie a konciliarizmussal, azzal az elvvel, amely Párizsból kiindulva végül megszüntette az egyházszakadást. A zsinati elv legnagyobb támasza a konstanzi zsinaton kelt ''Frequens'' kezdetű dekrétum volt, amely előírta, hogy a pápának minden ötödik évben egyetemes zsinatot kell összehívni. Márton minden lehetséges eszközzel megpróbálta elodázni a zsinatot, de végül a szabályoknak megfelelően [[1423]]-ban [[Pavia|Paviában]] összeült az egyházi tanács. A zsinat idő közben [[Siena|Sienába]] költözött át a paviai [[pestis]]járvány miatt. Márton ugyan a zsinat összehívását nem tudta elkerülni, de azt sikerült elérnie, hogy egyike legyen a legkevesebb résztvevővel megrendezett zsinatoknak. A rendkívül alacsony létszám mellett lezajló zsinaton alig hoztak érdemleges döntéseket. Márton Sienában igyekezett megerősíteni a pápai hatalmat szemben a zsinati elv tételeivel. Emellett kinyilvánította, hogy hitbéli kérdésekben a pápa álláspontját nem lehet megkérdőjelezni. A hatalmához makacsul ragaszkodó XIII. Benedeket ismét egyházi átokkal sújtotta. Az [[Aragónia|Aragóniába]] szorult Benedek [[1423]]-ban meghalt. Trónját a hozzá hű három bíboros nem hagyta veszni, és konklávéra ültek össze, hogy megvitassák, melyikük kövesse Benedeket a trónon. A nagy egyházszakadás szinte nevetséges zárszavaként Benedek három bíborosa nem tudott megegyezni az elhunyt pápa utódjában, ezért egyikük Aragóniában [[VIII. Kelemen]] néven legitim pápának kiáltotta ki magát, míg egy másik [[Rodez]] városába menekült, ahol felvette a [[XIV. Benedek]] uralkodói nevet. A komolytalan ellenpápákat egyik jelentős világi hatalom sem ismerte el, és Márton kiközösítette őket az egyházból. A sienai zsinatot Márton nem akarta sokáig nyúzni, és a pápai hatalom ellen szónokló részvevők sem tolerálta sokáig, így [[1424]]-ben egyszerűen feloszlatta azt. Egyben ígéretet tett arra, hogy hét év múlva egyetemes zsinatot hív össze [[Bázel]] városában, amelyen az egyházi reformok érdemi tárgyalására kerül sor.

 

A zsinat lezárása után a pápa maga vette kezébe az egyházi reform végrehajtását. Egyházkormányzati döntések sorozatával alakította át elsősorban a pápai kúria szervezetét. Ő hívta életre elsőként a Pápai Állam kormányzati szervét, a vatikáni államtitkárságot, ezen felül igyekezett átalakítani a bíborosi kollégiumot. A francia túlsúly csökkentése mellett Márton célja az volt, hogy olyan emberekkel töltse fel a testületet, akik hűségük mellett olyan tanáccsal tudnak szolgálni a pápának, amelyet érdemes megfontolni. Így a bíborosok között több Colonna is helyet kapott, de ugyanolyan súllyal kerültek be a bíborosok közé a kor humanista tudósai is. Ilyen volt ''Capranica'', ''Cesarini'' vagy ''Dominici'' bíboros is.

 

Pontifikátusának utolsó évei leginkább a bázeli zsinat előkészületeivel zajlott, illetőleg a [[husziták]] ellen kirobbant háborúval. Márton [[keresztes háborúk|keresztes hadjáratot]] hirdetett a cseh eretnekek ellen, amelynek élére Zsigmond király állt. A hadjáratok pápai legátusának Guilano Cesarini bíborost nevezte ki. Visszaszorította az angol, spanyol és francia világi hatalom egyházellenes törekvéseit, és mivel érezte, hogy a bázeli zsinaton nem bír majd megjelenni, Cesarini bíborosra bízta a zsinat megszervezését, és annak irányítását. Írásban hatalmazta fel a bíborost a gyűlés vezetésére, és ha úgy véli, a zsinat feloszlatására is. Márton valóban nem érte meg a bázeli zsinatot, [[1431]]. [[február 20.|február 20-án]] meghalt.