Wikipédia

„Portál:Első világháború/KiemeltCikk” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
augusztusra frissít
1. sor:
[[Fájl:Bouvard Arz von Straussenburg.jpg|220px|left]]
{{kép|Bundesarchiv Bild 183-R05148, Westfront, deutscher Soldat.jpg|méret=250px|oldal=balra|szöveg=Fiatal német katona a nyugati fronton (1916)}}
Báró straussenburgi '''Arz Artúr''' ''([[Német nyelv|németül]]: Arthur Freiherr Arz von Straussenburg),'' ([[Nagyszeben]], [[1857]]. [[június 16.]] – [[Budapest]], [[1935]]. [[július 1.]]) [[Erdélyi szászok|erdélyi szász]] származású magyar katonatiszt, császári és királyi vezérezredes, az [[első világháború]] sikeres katonai vezetője, az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] haderőinek utolsó vezérkari főnöke ([[1917]]–[[1918|18]]).
Az '''első világháború nyugati frontját''' 1914-ben, közvetlenül a háború kitörését követően a német hadsereg [[Luxemburg]] és [[Belgium]] elleni hadműveleti és az említett országok megszállása nyitotta meg, majd a francia területek felé való előretöréssel folytatódott. A megállíthatatlannak tűnő német előrenyomulást csak az [[első marne-i csata|első marne-i csatában]] sikerült feltartóztatni. Ekkor mindkét hadviselő fél [[Lövészárok-hadviselés|lövészárokrendszereket]] kezdett kiépíteni az [[Északi-tenger]]től egészen a [[svájc]]i határig. Ez a vonal a háború jelentős részében viszonylag állandó maradt.
 
Nagy múltú erdélyi szász nemesi családból származott. 1876-ban érettségizett a nagyszebeni evangélikus líceumban, majd tanulmányait a nagyszebeni jogakadémián folytatta, ahonnan azonban az első tanév leteltét megelőzően önkéntes szolgálatra jelentkezett egy császári és királyi vadászalakulathoz. Önkéntes szolgálati idejét követően hivatásos tiszti pályára lépett, és elvégezte a bécsi Hadiiskolát (''Kriegsschule''). A következő években különböző csapattesteknél és a vezérkarnál töltött be pozíciókat, 1902-től ezredes, majd 1908-ban vezérőrnagyi rendfokozatot kapott. 1912-től altábornagy, majd a rákövetkező évben a bécsi Hadügyminisztériumba helyezték osztályvezetőnek (''Sektionschef'').
1915 és 1917 között mindkét részről számos offenzívát indítottak a nyugati fronton. A támadásokat nagy erejű [[tüzérség]]i csapások jellemezték és a korra jellemző harci és technikai eszközök használata mellett jelentős számú élőerőt is bevetettek. A fedezékek, géppuskafészkek, szögesdrótrendszerek és a tüzérség használata mindkét oldalon rendkívül nagy emberáldozatot követelt, ám egyik fél sem tudott döntő csapást mérni a másikra.
 
Az [[első világháború]] kitörését követően a 15. gyalogos hadosztály parancsnokává nevezték ki, majd a kassai VI. hadtest parancsnokságát átvéve oroszlánrészt vállalt az 1914. november 28. és december 18. között zajló [[Limanovai csata|limanovai csatában]] és a májusi [[gorlicei áttörés]]ben, melyeknek köszönhetően a központi hatalmak erőinek sikerült megállítani az orosz csapatok előrenyomulását a [[Keleti front (első világháború)|keleti fronton]]. 1915 augusztusában gyalogsági tábornokká léptették elő, majd 1916-ban az I. hadsereg élére nevezték ki, mely pozícióban sikeresen vette föl a harcot a számbeli fölényben lévő román csapatokkal azok erdélyi offenzívája során, és részt vett [[Románia]] megszállásában.
Az áttörés elérésének érdekében a fronton addig még nem használt haditechnikai eszközöket is alkalmaztak. Ilyenek voltak például a [[Vegyi fegyver|harci gázok]], a [[repülőgép]]ek és a [[Harckocsi|tank]]ok. De ezek az eszközök csak a megfelelő harceljárások kidolgozása után voltak igazán használhatóak, eleinte nem értek el vele komolyabb hadi sikereket.
 
1917. március 1-jén [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] magyar király sokak meglepetésére a sikeres harctéri parancsnokot nevezte ki a közös hadsereg vezérkari főnökévé a posztról távozó [[Franz Conrad von Hötzendorf]] helyére. Regnálása alatt az osztrák-magyar csapatok jelentős sikereket értek el mind a keleti, mind az olasz fronton, a [[caporettói áttörés]] során a központi hatalmak erői jelentős vereséget mértek az olasz erőkre, azonban a kellő utánpótlást és német támogatást nélkülözve az osztrák-magyar támadás összeomlott. A központi hatalmak haderőinek döntő vereségét látva Arz felügyelete mellett a Monarchia 1918. november 3-án Padovában [[Padovai fegyverszünet|fegyverszünetet kötött]] Olaszországgal. A haderő főparancsnokának tisztéről lemondó uralkodó, IV. Károly Arz tábornokot kérte fel a poszt betöltésére, ő azonban elhárította a kinevezést.
Mindezek mellett mégis ezen a fronton dőlt el a háború, mivel az [[Amerikai Egyesült Államok]] hadba lépésével az [[antant]] került túlerőbe. Az 1918-as szövetséges hadjárat meggyőzte a német parancsnokokat, hogy a vereség elkerülhetetlen, így a kormány tárgyalni kezdett a megadás feltételeiről. A [[compiègne-i fegyverszünet (1918)|compiègne-i fegyverszünetet]] [[1918]]. [[november 11.|november 11-én]] írták alá.
 
A háború után a tábornok nyugdíjba vonult, és [[Bécs]]be költözött, azonban a Monarchia szétesését követően nyugdíját megvonták, és innentől kezdve szűkösen élt, volt császári tisztek által létrehozott pénzalaptól részesült segélyben, majd 1925-től a magyar kormány is folyósított számára kegydíjat. 1933-ban magyar állampolgárságot kapott és hivatalos lakhelye Budapestre került át, itt hunyt el 1935-ben.
 
 
<div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;">'''[[NyugatiArthur frontArz (elsővon világháború)Straussenburg|Tovább a szócikkhez]]'''</div>
 
<div align="right"><small>{{szerkeszt|Portál:Első világháború/KiemeltCikk|Frissítés}}</small></div>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Portál:Első_világháború/KiemeltCikk”