„A török kiűzése Magyarországról” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
58. sor:
Ez a béke igen nagy felháborodást keltett mind Európában, mind Magyarországon, mivel [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] a szövetségesek tudta nélkül kötötte meg és olyan feltételekkel, mintha a török győzött volna. Elismerték és török kézen hagyták a hódításokat ([[Nagyvárad|Várad]], [[Érsekújvár]]).
A felek megegyeztek, hogy kivonulnak [[Erdély]]ből és hogy [[Zrínyiújvár]]at tilos újra felépíteni. Ezen felül a Habsburgok még 200 000 000 arany forint ajándékot is küldenek a szultánnak, valamint a felek kereskedelmi szerződést is kötöttek. Bécs francia támadástól tartott, ezért a kérdést mielőbb le akarta zárni.
A vasvári béke mindenkit mélységesen felháborított és elkeserített, a nyugat-magyarországi Habsburg-hű, és a felvidéki protestáns nemességet egyaránt. Úgy érezték, hogy a bécsi udvar és a török Porta megegyezett a rovásukra a hátuk mögött. Nemcsak Várad és Érsekújvár török kézen hagyását sérelmezték, hanem számoltak a káros gazdasági hatásokkal is, amelyek e területi rendezésből következtek. A korabeli Magyarország két legjobban megerősített várának elvesztése révén jelentős területek kerültek török uralom alá, keleten [[Bihar vármegye|Biharban]] és [[Szabolcs vármegye|Szabolcsban]], nyugaton pedig [[Nyitra vármegye|Nyitra vármegyében]]. A béke rendezte viszonyok közt arra is számítani lehetett, hogy a török megszigorítja a hódoltsági jobbágyok alávetettségét, megemeli szolgáltatásaikat, ami viszont érzékenyen érintette a hódoltsági magyar nemesi adóztatást.<ref>Varga J. János: A fogyó félhold árnyékában - A török kiűzése Magyarországról. Gondolat kiadó, 1986, Bp. 24. old.</ref>
| |||