„Pannonia (provincia)” változatai közötti eltérés

 

A hadsereg megjelenése párhuzamos volt a terület meghódításával, tehát Pannoniában az i. e. 1. évszázad utolsó harmadára tehető. Pannonia militarizálása a Borostyánkő út mentén valósult meg. Kezdetben - amint a katonai feladatok a helyi hatalom megszilárdításról a területvédelemre módosultak - Emonától Salla, majd Savaria közvetítésével a limeshez, illetve Petuvimból Aquincum irányában haladt. A hadsereg régészeti emlékei közé tartoznak a katonai diplomák, kőfeliratok ''(tituli)'', bélyeges téglák (katonai építkezéseknél) illetve a ''militariák'' (a hadsereg egyéb tárgyi emlékei) és az ''armák'' (a hadsereg fegyverei). A katonai diplomákat akkor kapták meg a katonák, amikor leszereltek (a legiósok 20, az auxiliárisok 25 év múltán) és családjukkal együtt latin jogot nyertek ezáltal. A katonai diplomák két rézlapból állnak, melyen latin nyelvű, formára írott szövegek vannak. A diploma szövegéből bizonyos adatok alapján (például consulok neve, a kibocsátó császár, de konkrét dátum is előfordul) meghatározható a kibocsátás ideje. A katonai diplomák – lévén leszereléskor kapták – zöme civil kontextusból kerül elő. A kőfeliratok többnyire csak igen töredékesen maradtak fenn, de mivel ezek is formaszövegeket tartalmaztak, így a hiányzó részek rekonstruálhatóak.

 

Fontos [[régészet]]i források az erődök, táborok maguk is. Pannonia [[magyarország]]i területén két legiótábor ([[Aquincum]] és [[Brigetio]]) és több auxiliaris tábor maradványa található. Ez utóbbiak nagy része még feltáratlan. Kora római auxiliáris tábor például a [[Százhalombatta|matricai]], az [[Szentendre|ulcisia castrai]] és a [[Lébény|quadratai]] auxiliaris erőd. A katonai jellegű épületek között nincs teljesen feltárt létesítmény (legjobban feltárt ilyen jellegű létesítmény az [[intercisa]]i auxiliáris erőd), a hiányokat hipotetikus kiegészítésekkel pótolják, ám a [[légirégészet]] módszereivel egyre teljesebb képet kapunk a pannoniai limesről, a római határvédelemről Pannoniában. Az 1.-2. századi római erődök a folyami határ, a [[limes|ripa]] mentén épültek, lineáris védelmi vonalat alkotva a provincia és egyben a birodalom határán. Az erődítések kezdetben palánkból, fából épültek, ám a második század közepére-végére befejeződött kőbe építésük, ezzel mintegy jelezve a birodalom végső, kijelölt határát. A táborok, erődök felépítése általában a következő volt: a tábor középpontja a ''gramma'', a bal oldali kapu a ''porta principalis dextra'', a jobb oldali a ''porta principalis sinistra''. A két kaput a ''via principalis'' kötötte össze. A ''porta praetoria'' felső kapu volt, ehhez vezetett a ''via praetoria'', s végül az alsó kapu volt a ''porta decumana'', melyhez a ''via decumana'' vezetett. Az erőd falán kapu-, oldal- illetve saroktornyok voltak, a falakon kívül sáncárok húzodott, melyet ''fossának'' neveztek. A limest nem csupán erődök és sáncok, hanem – ha a terep lehetővé tette – őrtornyok ''(burgusok)'' is alkották, melyek felépítésük alapján más-más korokhoz kötődnek. Az őrtornyok nagymértékben elpusztultak az idők során, így feltárásuk igen nehézkes, különösen, ha fából épültek. Az őrtornyok elterjedése az I. sz. végére tehető a provinciában. A kora római burgusok általában fából épültek, árok vette őket körül és négyzet alakúak voltak, s minden esetben a határ mentén, stratégiailag fontos pontokon álltak. Pannonia egyik legfigyelemreméltóbb burgusemléke a [[Verőce (Magyarország)|nógrádverőcei]] őrtorony. Az ún. kiserődök átmenetet képeznek az őrtorny és az erőd között, ezek általában valamilyen stratégiailag fontos ponton álltak (például utak mentén).