|
===Achmiadzin (1881–1895)===
1881. őszén élete radikális fordulatot vett, szeptemberben Kevork Vartabed Tertsagyan, a helyi örmény püspök a jó énekes hanggal bíró tizenkét éves fiút EtchmiadzinbaEcsmiadzinba vitte, hogy beiratkozhasson a rangos Gevorgian Seminarba Seminariumba. 1881. október 1-jén Komitaszt bemutatták IV. Katolikus Gevorgnak, aki csalódott volt a fiú örmény ismereteinek hiánya miatt, de annyira lenyűgözte éneklő tehetsége, hogy gyakran kérte, hogy énekeljen a látogatók számára. Egy szerencsétlen gyermekkor után Komitasz „érzelmi és szellemi stabilitást” talált a szemináriumban.
Komitasz 1881 és 1910 között főként EtchmiadzinbanEcsmiadzinban élt, bár jelentős időt töltött Európában. A szemináriumban töltött első éve alatt megtanulta az örmény zenei jelölési ( khaz ) rendszert, melyet a [[19. század]] elején Hampartsoum Limondjian és tanítványai fejlesztettek ki. Fokozatosan felfedezte a zene iránti nagy szenvedélyét, és elkezdett dalokat írni az Etchmiadzin melletti örmény falusiak énekelteiben, akik szeretettel "Notaji Vardapet" -nek hívták, vagyis "jegyzetelõ papnak".
Komitasz az 1890-es évek elején előbb zenét írt Khachatur Abovian, Hovhannes Hovhannisyan, Avetik Isahakyan (fiatalabb osztálytársa) és mások versére. 1891-ben az Ararat magazin (a Szentszék hivatalos lapja) közzétette a „nemzeti himnuszt” (Ազգային Օրհներգ, dalszöveg A. Tashjian dalszövegeit) a többszólamú kórusok számára. 1893-ban fejezte be a szemináriumot, zenei tanár lett, és kinevezték az Etchmiadzin székesegyház kórusmesterévé.
Legkorábbi jelentős befolyást Kristapor Kara-Murza gyakorolt rá, aki 1892-ben csak egy évet tanított a szemináriumon. Kara-Murza összeállított és szervezett európai zenés előadásokat iskolások számára az örmény lakott területeken oktatási célokra. És bár Komitasz kritizálta, hogy művei nem hitelesen örmények, Kara-Murza volt az a személy, aki megmutatta Komitasznak a polifónikus kórusszerkezetet, amely köré zenei eredményeit építette.
1894-ben Szoghomont hieromonkká (կուսակրոն աբեղա) szentelték fel. 1895 februárjában vardapetté (celibátus pap) rendelték, és később Komitasz Vardapet néven ismerték el. Ugyanebben az évben elkészült az első átiratos népzenei gyűjteménye, az „Agn dalai” (Շար Ակնա ժողովրդական երգերի), amely 25 darab szerelmes dalt, esküvői dallamot, altatót és táncot tartalmazott. Ezt az Etchmiadzinecsmiadzini papság reakcióképes és ultrakonzervatív frakciója elutasította, aki zaklatta és szarkasztikusan "szereleménekes papnak" nevezte.
===Tiflisz és Berlin (1895–1899)===
1895 októberében KomitasKomitasz elhagyta EtchmiadzintEcsmiadzint Tiflisz miatt, hogy tanulmányozza a harmóniát Makar Yekmalyan zeneszerző mellett, akinek az örmény liturgia polifonikus megjelenítését alkalmazzák a legszélesebb körben, és aki Komitasz egyik legbefolyásosabb tanára lett. Abban az időben Tiflisz volt a legmegfelelőbb választás Komitasz számára, mivel viszonylag közel volt az örmény földhöz.
Komitasz 1896 június elején Berlinbe[[Berlin]]be ment, anélkül, hogy egyetlen egyetem elfogadta volna. Örmény baráti társaság segített neki lakás megtalálásábanlakáskeresésben. Kezdetben magánórákat tartott Richard Schmidtnél néhány hónapig. Ezt követően fogadták a rangos Frederick William Egyetemen. 1899 májusában Osgar Fleischer Fleischer létrehozta a Nemzetközi Zenei Társaság (németül : Internationalen Musikgesellschaft) berlini részlegét, amelynek Komitasz is aktív tagja volt és ahol örmény népzeneről tartott előadáskat, melyek eredete a kereszténység előtti, pogány időkre nyúlt vissza. Az egyetemen végzett tanulmányai 1899 júliusában fejeződtek be.
==Források==
|
