„Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)” változatai közötti eltérés

[[1865]] és [[1867]] között nyaranta sógorának, és egyben hű barátjának, nyirlaki [[Tarányi-Oszterhuber József]]nek a [[pusztaszentlászló]]i kúriájában dolgoztak Deák Ferenc és társai a kiegyezés előkészítésén.<ref name="deákferenckönyvtár">{{Cite web|url=http://tudastar.dfmk.hu/zalaiak?p=661|title=Deák Ferenc megyei könyvtár - Oszterhuber József életrajza}}</ref> [[Csány László]] vértanú halála után Zalában, Deák egyik legfontosabb támogatója és egyben barátja Tarányi-Oszterhueber József mellett [[Sümeghy Ferenc|lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc]] ([[1819]]-[[1869]]) jogász, politikus, [[söjtör]]i földbirtokos volt, akiakit [[1861]]-ben, majd [[1865]]-ben országgyűlési képviselővé választottákválasztottak a Felirati-, majd a Deák-Párt programjával. A [[Porosz–osztrák–olasz háború]] veszteség után a császár 1866. november 17-ére újra összehívta a magyar országgyűlést, és minden nehézség elhárítása után, amiben az uralkodó mellett Deákot illette a legfőbb érdem, 1867. február 17-én kinevezte a felelős magyar kormányt. Még igen erős parlamentáris küzdelemre volt azonban szükség, amiben ő az új kiegyezési törvényeket (1867. XII. t. c.) megvédte, mind a Kossuth után induló szélsőbal, mind a [[Tisza Kálmán]] és [[Ghyczy Kálmán]] által vezetett, az ő pártjától már teljesen elvált balközép ellenében is védelmezte. Deák olyan jellegű hatalmat gyakorolt, mint amit korábban a régi törvények a [[nádor]]ra ruháztak: közbenjáró volt király és a nemzet között.{{refhely|Szinnyei||Pallas}}