A négyzetes alaprajzú helyiségeket téglából emelt félgömb alakú kupolákkal fedték, az illesztésekre a sarokboltozatok számtalan variációja jellemző. Az első épületekre (főleg a mauzóleumok esetén) a dupla falú kupolák voltak a jellemzők, a külső boltozat díszítése így az épület statikai biztonságát nem veszélyeztette.
A magánpaloták gazdagon dekorált, alabástromporból kevert stukkói mellett a karavánszerájok is változatos díszítésekkel épültek. A szeldzsukok az iszlám oktatás központjaiként számtalan iskolát ([[medresze]]) emeltek, amikre a hosszanti udvaros elrendezés volt a jellemző, ahova hatalmas kapukon (ejván, vagy [[íván]]) lehetett bejutni. Ez az elrendezés egész Közép-Ázsiában szokássá vált, még a magánpaloták és mecsetek többsége is hasonló stílusban épült. Kiemelkednek a vándorló kereskedőknek átmeneti szállást biztosító karavánszerájok építészeti megoldásai, amelyek inkább erődszerű építmények voltak, nem ritkán a fallal körülvett épületek mecseteket fürdőket rejtettek. A négyejvános tervezés eredete jelenleg vita tárgya; talán visszavezethető az iszlám előtti időszak palotaépítkezésére. A késő tizenegyedik században kialakult új típusú oktatási intézmények, a medreszék kialakításában is jelentős szerepet kapott amelyet [[Nizám al-Mulk]] szeldzsuk fővezér szolgalmazott az oktatás széleskörű elterjesztésére, illetve a terjedő síizmus y ellensúlyozására. A négy ejván formátuma az udvari homlokzatot határozza meg, itt a mecseteknél ugyanis ezek fontosabbak mint a külső homlokzatok. Ez összhangban van az iszlám misztika fejlődésével (szúfizmus).<ref name="Brend1991">{{cite book|author=Barbara Brend|title=Islamic Art|url=http://books.google.com/books?id=ba3LyiGfPU8C|year=1991|publisher=Harvard University Press|isbn=978-0-674-46866-5|page=76}}</ref>
Bár az iszlám nem támogatja a díszes sírhelyek építését, Közép-Ázsiában kedveltek voltak a díszesen megmunkált hatalmas ívánokkal keretezett monumentális méretű mauzóleumok.
