„Aki királynak született” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
Dorothy L. Sayers a [[BBC]] vallásos műsorai igazgatóságának felkérésére 1940–1941-ben írta a sorozatot, amelyet a vasárnapi gyermekműsorba szántak. A felkérést azzal a három feltétellel vállalta, hogy szerepeltetheti Jézus alakját, a darabot ugyanabban a realista felfogásban írja meg, mint ''Az akinek el kell jönnie'' címűt, és a kortárs köznyelvet használja. A BBC Vallásos Műsorai igazgatója szerint mindhárom feltételt elfogadták, sőt kívánatosnak tartották,<ref name="Welch">{{CitLib|capaut=J. W. Welch [a BBC Vallásos Műsorai igazgatója]|cap=Előszava az eredeti kiadáshoz|aut=Dorothy L. Sayers|tit=Aki királynak született|loc=Veresegyház|red=Encián|ann=2014|isbn=978-615-80080-0-6|pag=455–466}}</ref> ám a fennmaradt levelezés tanúsága szerint az írónőnek komoly harcot kellett vívnia elgondolásai érvényesítéséhez.<ref name="Scholl">{{CitWeb|aut=Lindsey Scholl|tit=The Remarkable Dorothy L. Sayers|dátum=2018-04-26|url=http://www.cslewisinstitute.org/The_Remarkable_Dorothy_L_Sayers_FullArticle|elér=2019-08-16}}</ref> Sayers saját bevallása szerint a sorozatot alapvetően a négy [[evangélium]] szövegére alapozta, de beépített a hangjátékokba néhány „a keresztény kegyesség és szokás által megszentelt” legendát is. A munka során görög nyelvű [[Újszövetség]]et használt, és számos hittudományi munkát tanulmányozott, amelyek közül külön kiemelte [[William Temple]]{{wd|Q336315}} yorki érsek ''Readings in St. John's Gospel,'' Sir Edward Hoskyn ''The Fourth Gospel,'' R. A. Edwards ''The Upper Room,'' [[Albert Henry Ross|Frank Morrison]]{{wd|Q4710459}} ''Who Moved the Stone?'' illetve [[Ronald Gurner]]{{wd|Q7364915}} ''We crucify'' című műveit.<ref name="Sayers">{{CitLib|cap=Bevezetés|aut=Dorothy L. Sayers|tit=Aki királynak született|loc=Veresegyház|red=Encián|ann=2014|isbn=978-615-80080-0-6|pag=13–46}}</ref>
1941. decemberre elkészült az első öt darab; az elsőt a [[advent]] utolsó vasárnapján tervezték sugározni. A bemutató előtt tíz nappal sajtótájékoztatót tartottak, ahol az írónő beszélt a hangjátékok megírásának dramaturgiai nehézségeiről és az általa alkalmazott megoldásokról, illetve részletet olvasott fel a műből. A sajtótájékoztatón részt vevő újságírók többsége rokonszenvvel számolt be a hírről, egyesek azonban tiszteletlenséggel, istenkáromlással és közönségességgel vádolták az írónőt, anélkül, hogy olvasták volna a művet.<ref name="Welch"/> A Lord’s Day Observance Society (Úrnapja Tiszteletben Tartásának Egyesülete) egész oldalas ellenző hirdetéseket tett közzé a legfőbb brit sajtótermékekben,<ref name="Wehr">{{CitPer|aut=Kathryn Wehr|tit=The psalms hidden in the slang|per=Church Times|dátum=2017-03-24|url=https://www.churchtimes.co.uk/articles/2017/24-march/features/features/the-psalms-hidden-in-the-slang}}</ref> és a Protestant Truth Society-vel (Protest együtt megpróbálták elérni a sugárzás betiltását.<ref name="Scholl"/> A sajtótámadások hatására a brit parlament [[Képviselőház (Egyesült Királyság)|alsóházában]] [[interpelláció]] hangzott el az üggyel kapcsolatban. Figyelembe véve a reakciókat, az első adás után a BBC Központi Vallási Tanácsadó Testülete tagjainak kipostázták a második és harmadik hangjáték szövegét, hogy jelezzék észrevételeiket, és a második adás időpontját két héttel elhalasztották. A testület különböző keresztény felekezetekhez tartozó ([[Church of England|anglikán]], [[római katolikus egyház|római katolikus]], [[baptista mozgalom|baptista]], [[kongregacionalista egyházak|kongregacionalista]], [[metodizmus|metodista]], [[presbiterianizmus|presbiteriánus]]) tagjai egy kivétellel támogatták a hangjáték műsorra tűzését; utóbb az egyetlen, aki kételyeket fogalmazott meg, meggondolta magát.<ref name="Welch"/>
== A sorozat darabjai ==
39. sor:
== Fogadtatása ==
A sorozatnak mintegy kétmillió hallgatója volt, és ezzel kapcsolatban számos levél érkezett a BBC-hez, részben keresztény felekezetek tagjaitól, részben egyházhoz nem tartozóktól, akiknek ez volt az első találkozása Jézussal. A túlnyomórészt lelkes hangok mellett több kritika is érkezett: egyesek [[Isten]] megszemélyesítését kifogásolták, mások pedig azt, hogy a szereplők nem a [[King James-bibliafordítás]]{{wd|Q623398}} veretes stílusában, hanem kortárs nyelven szólaltak meg. Egyes keresztények szerint [[Szingapúri csata#Szingapúr eleste|Szingapúr elestét]] a darabok sugárzása okozta, mások szerint viszont pont ez tette lehetővé a líbiai és oroszországi győzelmeket 1942. novemberében.<ref name="Welch"/> A BBC vallási műsorait felügyelő testület és különösen a yorki érsek kiállt a sorozat védelmében. A sajtótámadások következtében a gyermekeknek szánt műsort a felnőtt hallgatóság is figyelemmel kísérte.<ref name="Sayers"/>Összességében a mű szép sikert ért el, és bátorítást jelentett a háború sújtotta Nagy-Britanniának.<ref name="Scholl"/>
[[Clive Staples Lewis|C. S. Lewis]] ezt írta a szerzőnek 1943. május 30-án a könyv elolvasása után: „Nemegyszer valódi (és forró) könnyeket ontottam olvasás közben, [[François Mauriac|Mauriac]] ''Jézus élete'' óta semmi így meg nem indított.” Utóbb minden [[nagyhét]]en újraolvasta, és számos ismerősének olvasásra ajánlotta a művet.<ref>{{CitWeb|tit=C.S. Lewis and The Man Born to be King|url=http://www.cslewis.com/c-s-lewis-and-the-man-born-to-be-king/|elér=2019-08-16}}</ref>
| |||