„Vita:Magyar hangtan” változatai közötti eltérés

 

{{válasz|grin}} A gy írásmódja abból ered, hogy a latin ábécé átvételekor g-vel írták (lásd Halotti beszéd), és később a többi kettősbetűben a palatálist jelölő y-t ragasztották hozzá. Az igazi kérdés a g-s írásmód eredete, mivel annak semmi köze a gy hanghoz. A g-vel írt gy hangra sok elképzelés van, mindenféle módon próbálták már magyarázni, csak jól nem. A saját verziómat fogom elmondani: a középgörögben az epszilont és iotát megelőző g betűket j-nek olvasták. (Γεώργιος → Jeórjosz) A magyarban j→gy hangváltozás volt. (Jeórjosz → György) Mivel a Γεώργιος nevet latin ábécével Georgios alakban írták, lényegében megszokássá vált, hogy az itt lévő g betűk a magyarban gy hangnak felelnek meg, így rögzülhetett a g betű a gy hang írására. A későbbiekben sem volt soha g→gy hangváltozás. Egyes idegen nevekben a g-t gy-nek olvasták, ha nem tudták, hogyan kell kiejteni, jellemző módon itt is csak az e-t és i-t megelőző g-nél fordul elő (Argilus → Árgyélus, angelus → angyal). – LA[[kép:dis LA ék.jpg|25px]]^{[[Szerkesztővita:Laszlovszky András|pankuš]]} 2019. augusztus 14., 20:39 (CEST)