„Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)” változatai közötti eltérés

[[1854]] után ideje legnagyobb részét [[Pest (történelmi település)|Pesten]] töltötte, és kis lakosztálya az [[Angol Királynő Szálló]]ban találkozóhelye lett a hazafiaknak, akik e szomorú időben Deák bölcsességétől vártak útmutatást.{{refhely|Szinnyei}} A 71-es és 72-es szobában lakott és egyébként semmilyen cime, hivatala vagy rangja sem volt. Nem volt szokványos szállóvendég sem, mert az egyik szoba sarkában gyalupadot tartott, ahol rendszeresen barkácsolt, például maga készítette a pipáit és a sétapálca fejeit.<ref>{{cite web |url=http://nava.hu/id/970002/ |title=Magyarország története, 30. rész - Út a kiegyezéshez'', ismeretterjesztő filmsorozat 2009 rendező: M. Nagy Richárd, Varga Zs. Csaba |date=2010-04-04 |accessdate=2016-11-01 |language=magyar | publisher=ujszo.com}}</ref> Pestre költözését az tette lehetővé, hogy a Széchényi család ([[Széchenyi Ödön]]) segítségével eladta a kehidai birtok rá eső részét, ezzel megszabadult adósságaitól és a gazdálkodás további terhétől, ami egyébként sem volt az erőssége. [[Széchenyi István]] 600 birodalmi forintnyi évjáradékot ajánlott fel neki, „ami bőségesen fedezte élete végéig a költségeit.” Életjáradéka évi 3000 ezüst forintot tett ki, amihez hozzájött még időnként a képviselői tiszteletdíja is. Ez akkoriban olyan összeg volt, amiből gondtalanul élhetett és utazhatott. 1855. április 19-én a [[Magyar Tudományos Akadémia]] igazgató tagjává nevezték ki.<ref name="tankonyvtar.hu "/><ref>{{cite web |author=dr. Temesvári Tibor|url=http://users.atw.hu/historiamozaik/pillanatok_deak_ferenc_eletebol.html |title=Pillanatok Deák Ferenc életéből |date= |accessdate=2015-03-23 |language=magyar |publisher=Történelmi emléklap}}</ref>

 

A [[Bach-korszak]]ban a [[passzív ellenállás]] ''(a közügyektől való elzárkózás)'' vezéralakja volt. A háttérbe húzódva is felhasznált azonban minden alkalmat a nemzet erkölcsi erejének és reményének táplálására. Ő szólította fel a nemzetet közadakozásra, amikor [[Vörösmarty Mihály|Vörösmarty]] meghalt, és a nagy költő árváit maga a nemzet vette gondoskodása alá.{{jegyzet*|[[Vörösmarty Mihály]] a halála előtt Deákot kérte fel gyermekei: Béla, Ilona és Erzsébet gyámjául. Deák közadakozást szervezett számukra, de miután a cenzúra megtiltotta a felhívás közzétételét, 800 magánlevelet írt, és így néhány hónap alatt százezer forintnál is többet gyűjtött össze, ami akkor tekintélyes összeg volt. Ilonát barátja fiához, [[Széll Kálmán (politikus)|Széll Kálmán]] későbbi miniszterelnökhöz adta feleségül.}}<ref>{{cite book |author=Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona|title=EMLÉKEIM Deák Ferenc Politikai és magánéletéből |publisher=Budapest PALLAS IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T.|url=http://mtdaportal.extra.hu/books/szell_kalmanne_emlekeim_deak_ferenc_politikai_es_maganeletebol.pdf |format=pdf |id= |pages= }}</ref> Ő szerkesztette 1858-ban az Akadémia igazgatótanácsának folyamodványát az uralkodóhoz, amelyben a [[magyar nyelv]] és tudományosság ezen [[azilum]]ának fennmaradását védte a kormány beavatkozása ellen. Bízott abban, hogy amint az a történelem folyamán többször is megesett, az osztrák kormány gyengesége és hibái miatt csakhamar vissza fogják szerezni Magyarország önrendelkezési jogát. Veszélyesnek vélt minden fegyveres ellenállást, mert nem tartotta ahhoz elég erősnek nemzetét, de jogairól nem mondott le soha, és mint a jogfolytonosság tántoríthatatlan híve, a jövő alakulását csak az [[Áprilisi törvények|1848-as törvényes alap]] elismerése után tartotta lehetőnek. Elvei egyaránt eltértek [[Kossuth Lajos|Kossuth]] híveiétől, akik csak újabb, a külföld által támogatott és így szerencsésebb háborútól várták az üdvöt, és Széchenyiétől, aki a lemondásnak lett az [[apostol]]a, és aki szerint Deák még mindig az egerszegi megyeház ablakából nézi a világot.{{refhely|Szinnyei||Pallas}}

 

 

Az [[esztergomi értekezlet]]től távol maradt, bár 1860 végén az uralkodó kívánságára mégiscsak Bécsbe ment, hogy elmondja, milyen a közvélemény Magyarországon. Az országbírói értekezleten részt vett, és itt amellett küzdött, hogy az önkény szabta rendeletek helyett a régi törvényeket állítsák vissza, de ennek megvalósításánál az legyen a főszabály, hogy a magánjogviszonyokat ne zavarják meg.{{refhely|Szinnyei||Pallas}}

Ezalatt az egész országban megélénkült a politikai élet. Kitűnt, hogy a [[Konzervatív Párt (Magyarország)|Konzervatív Pártot]] a nemzet nagy része nem támogatja. A [[Pesti Napló]], [[Kemény Zsigmond]] lapja, mindjárt a diploma kibocsátása után a 48-as törvények visszaállítását tűzte ki jelszóul, a megyék némelyikében pedig forradalmi beszédek hallatszottak, és az ország közvéleménye majdnem kizárólag az emigráció befolyása alá került. A választásokon is az a párt kapott többséget, amelyik még csak feliratot sem akart intézni az uralkodóhoz a jogok visszaállítása végett, hanem egyszerűen csak határozatban akart nyilatkozni, és ország-világ előtt a nemzet jogait deklarálni. Az [[1861]]. [[február 20.|február 20-i]] [[Februári pátens|pátens]] az összbirodalom eszméjének volt következménye, és Schmerling, akinek centralisztikus és németesítő elvei ismeretesek voltak, kormányra jutása még jobban igazolták a gyanút és elkeseredést. Deák ekkor már [[Pest (történelmi település)|Pest]] belvárosának követe volt, és egész tekintélyével a felirat mellett nyilatkozott. Felirati beszéde és javaslata 1861. május 13-án az egyik legnagyobb alkotása volt. De bármilyen mérsékeltnek, sőt engedékenynek tartották Deákot az országban, Schmerling a feliratot elfogadhatatlannak találta, és az ország jogaira sérelmes királyi leiratot vitt keresztül július 21-én.{{refhely|Szinnyei||Pallas}}

 

 

 

A felajánlásra a Schmerling-kormány elbocsátása, a [[februári alkotmány]] felfüggesztése és a magyar koronázó országgyűlés egybehívása volt a méltó válasz. Ennek az országgyűlésnek Deák volt a legnagyobb tekintélyű vezére. Vezetése alatt egy ideig összeolvadtak a régi [[Felirati Párt|felirati]] és [[Határozati Párt|határozati pártok]] (lásd [[Deák-párt]]). Most is ő készítette a válaszfeliratot a trónbeszédre, s amikor arra nem érkezett kielégítő királyi leirat, a másodikat is. A lényeges fordulat abban állt, hogy az uralkodó elismerte kiinduló pontnak a [[pragmatica sanctio|pragmatica sanctiót]], és Deák még a leirat előtt hozzájárult országgyűlési bizottság kiküldéséhez a közös viszonyok tárgyalására.{{refhely|Pallas||Collegium Hungaricum}}