„Vizelethajtó gyógyszerek” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
+ "Ozmotikus hatású diuretikumok". + referencia |
+ "Kolloidozmózisos nyomást növelő készítmények" + referencia |
||
84. sor:
A [[víz]] egy lehetséges vizeletnövelő "szer" de nem tekinthető valódi diuretikumnak, mert csak Na<sup>+</sup>-ürítő szerek nevezhetők annak (lásd diuretikumok definíciója). Mellékhatás nélküli, a legfiziológiásabban ható vízhajtónak lehet tekinteni. Diurézist elérhetünk egyszerű vízivással; mégpedig minél kevesebb só (ásványi só) van a vízben, annál gyorsabban ürül ki a vesén át. Például 1 liter [[desztillált víz]] ivása után 4 óra alatt a víz 90%-a távozik. Ugyanezt a mennyiséget [[ivóvíz]]ből (csapvíz) elfogyasztva a víz kicsit kevesebb, mint 80%-a hagyja el a vesét 4 óra alatt. Ha [[Fiziológiás oldat|fiziológiás sóoldat]]ot (0,9%-os NaCl) iszunk, akkor a vizsgált időtartam alatt a folyadéknak csak harmada választódik ki. A szénsavas ásványvizek a tápcsatornából általában gyorsabban szívódnak fel és ürülnek ki, mint az ivóvíz.<ref>Issekutz B., Issekutz L.: ''Gyógyszerrendelés''. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1979. 425. oldal. {{ISBN|963 240 641 9}}</ref>
A bélből gyorsan felszívódó víz a vérbe kerülve azt felhígítja, ezzel csökkentve a vér [[Ozmózis|ozmotikus]] nyomását. A vér hígulását a [[hipotalamusz]]ban elhelyezkedő receptorok (ozmoreceptorok) érzékelik és jelzést küldenek a szervezet vízmérleg egyensúlyát szabályzó idegi központoknak. A folyamat eredményeként a hipotalamuszban gátlódik a vízmérleg egyensúlyt biztosító egyik faktor, az [[antidiuretikus hormon]] felszabadulása. Ezzel lehetővé válik a vese szabad vizeletkiválasztása.<ref name="SZEKE">Szekeres L.: ''Orvosi gyógyszertan''. Budapest, Medicina Könyvkiadó, 1980. 363. oldal {{ISBN|963-240-111-5}}</ref>
A vizet ideális vízhajtónak lehet tekinteni abban az esetben, ha csak a vizelet térfogatának növelése a cél, mint például egyes gyógyszerek, szulfonamidok kicsapódásának elkerülése a vesében, esetleg vesekőképződés megelőzése. Mérgezések némelyikében a víz a [[Toxikológia|detoxikálás]] kiegészítője lehet.<ref>Brunton, L.L.: ''Goodman & Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics''. New York, McGraw-Hill Medical Publishing Division, 2006. 11. kiadás, 1749 oldal, ISBN 0-07-142280-31749</ref>
:*'''Ozmotikus hatású diuretikumok'''
99 ⟶ 100 sor:
:*'''Kolloidozmózisos nyomást növelő készítmények'''
A plazmafehérjék olyan kolloidok, amelyek nagy koloidozmotikus nyomást létrehozva jelentős mennyiségű víz keringésben tartására alkalmasak. Ezért normális fiziológiás körülmények között a vér plazmafehérjéi nem elhanyagolható mértékben hozzájárulnak az érpálya és az extracelluláris tér között kialakuló folyadékegyensúlyhoz. Plazmafehérjék hiányában csökken a kolloidozmotikus nyomás és az erekből víz áramlik a szövetek közé az extracelluláris térbe, ezzel ödémát létrehozva, amelyet a [[nyirokrendszer]] nem képes elszállítani.
Vese- és májbetegségek, továbbá krónikus hasmenés vagy tartós éhezés következtében fehérjevesztésen alapuló ödéma alakulhat ki a vérpályában kialakult csökkent koloidozmózisos nyomás eredményeként. Ilyen esetekben fehérjedús diéta mellett kolloid természetű szerek (albumin, dextrán) intravénás alkalmazásával az ödéma kezelhető, a diurézis fokozható.<ref name="SZEKE"/>
A klinikumban gyakrabban használt, kolloidozmózisos nyomást növelő készítmények:
::::::::* humán szérum [[albumin]]
::::::::* [[dextrán]] (Dexranum; Ph. Hg. VIII.)
| |||