„Habsburg–Lotaringiai Ottó Ferenc főherceg” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
55. sor:
=== Két lépésre a tróntól ===
[[Habsburg–Lotaringiai Rudolf főherceg|Rudolf trónörökös]] 1889-es halála után Ottó főherceg édesapja, a 63 éves [[Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos osztrák–magyar trónörökös|Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos főherceg|Károly Lajos főherceg]] lett az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] trónörököse. 1896 májusában ő is meghalt, ekkor az ő elsőszülött fia, [[Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd
1896-ra Ferenc Ferdinánd sikeresen kigyógyult betegségéből, és őt nyilvánították hivatalos trónörökössé. Hamarosan fülébe jutottak a híresztelések, hogy [[Agenor Maria Gołuchowski|Gołuchowski]] külügyminiszter arra kérte volna a császárt, hogy tekintettel Ferenc Ferdinánd tüdőbajára, szabályozza újra a trónöröklés rendjét. Sok pletykát lehetett hallani arról, hogy Ottó főherceget sokan szívesebben látnák kijelölt trónörökösként. Ennek több külső jele is mutatkozott. Ottó főherceg teljes udvartartást vihetett, élén főudvarmesterrel. A Hofburgban lakhatott (az [[Augarten]] palotában). Az udvari szertartásrend ''(Hofzeremoniell)'' szerint e kiváltságok a mindenkori kijelölt trónörököst illették meg). Ottó főhercegre bíztak számos olyan reprezentációs feladatot, amelyek a trónörökös feladatát képezték volna. Az életvidám Ottó főherceget – léha életvitele ellenére – sokan kedvelték az udvarban. Ugyanakkor bátyja, Ferenc Ferdinánd – elsősorban rangon aluli házassága miatt – mellőzöttségben élt, barátságtalan modora miatt kevesen szerették. Családjával nem lakhatott a Hofburgban, csak a Modena-palotában. A sértett trónörökös többször tett szemrehányást Ottónak, aki – bár csalódott titkos reményeiben – mindig biztosította bátyját, hogy nem tör a császári trónra.<ref>{{cite book|author=Friedrich Weissensteiner |title=Franz Ferdinand - Der verhinderte Herrscher'' | publisher=Österr. Bundesverlag | location=Wien |year=1983 |pages=108-109}}</ref>
|